Hetilap kereső

168 Óra írása

Az élővilágban csak az utódgondozás van genetikailag kódolva. Az elődökről való gondoskodás nincs. Ez utóbbit csak az ember volt képes kialakítani, beépíteni, abba az általa megalkotott, legbonyolultabb szerveződésbe, amit társadalomnak neveznek. Tehát, senki sem születik az elődeik eltartási szándékával és készségével, ezt a társadalomnak kell belenevelnie a felnövekvő nemzedékekbe, ha társadalomként akar funkcionálni. (Lásd az 5. parancsolatot!)

Hipotetikusan el lehet képzelni az öregek nélküli emberiséget, de az már nem társadalom lenne, csak horda.

Az öregség nem közgazdasági és még kevésbé sem fiskális kategória, hanem jóval több annál. A társadalom attribútuma. Ha a társadalmi programból – akár divatból, akár szűk látókörű fiskális okokból – kiveszik a méltóságteljes megöregedés és elmúlás megélhető élményének a garanciáját, akkor az többé már nem társadalom, hanem csak élőlények céltalan, értelmetlen halmaza.

Amelyik társadalom nem tiszteli, nem szereti, koloncnak tartja öregjeit, és nem tartja értéknek a megélt magas kort, az nem bízik a saját jövőjében, az beteg, az haldoklik.

A diákjaimnak azt szoktam mondani, hogy ne kérkedjenek a fiatalságukkal, mert egyrészt múló állapot, másrészt én elmondhatom már, hogy voltam 18, de ők egyáltalán nem biztos, hogy elmondhatják majd, mint én, hogy elmúltam 57 éves.

Szép az, amit annak tartunk. Ha a felfújt szilikonos playmate-eket és a felkokszolt playboyokat emeljük esztétikai etalonná, akkor az öregség csúnya, visszataszító és félt állapottá válik. Ha nem az ilyen talmi, művi, felturbózott külsőségeket tartjuk értéknek – ami rajtunk múlik! –, hanem a belső értékeket, a szeretetet, a hűséget, a türelmet, a tudást, a bölcsességet, amelyek pénzbe sem kerülnek, és nem is fosszilisak, akkor az előrehaladó kor is egyre szépül.

Minden nemzedék olyan ifjúságot érdemel, amilyet felnevelt. Ez a középkorúak felelőssége, akik előbb-utóbb majd megöregszenek. A mostani öregeké pedig az, hogy ne hagyják magukat mint nem rentábilis, „eltartott” réteget leírni. Hiszen ők, hárommilliónyian a legnépesebb társadalmi réteget jelentik. Ez az öregek lehetősége és felelőssége is!


Dömötör István
Mátészalka