Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Nehéz egy lapon összehozni a „béke” szót Bayer Zsolt nevével, a szövegszerkesztőm is tiltakozott, alig bírtam rávenni, hogy most az egyszer fogadja el. Elég sok írását olvastam, legkevésbé sem a békesség, türelem, megértés, szeretet jellemzi.

De hagyjuk!

Érdekelt volna a sok külföldről érkezett szimpátiatüntető (persze hogy magyar, egy percig sem vitatom!) indítéka. Imádják Orbánt, rendben van. De szeretnének egy Matolcsyt is otthonra? Meg egy kis unortodox gazdaságpolitikát? Vagy azért saját maguknak inkább a józan és Európához igazodó irányt választják?

De hagyjuk!

Én leginkább a mieinknek szerettem volna kérdéseket feltenni, a sok-sok egyszerű embernek, aki, mint én, itt él, dolgozik, próbál megmaradni. Például ilyeneket:
– Ti mind jól jártatok az egykulcsossal? Vagy az a pár tízezer, amivel kevesebbet kaptok, nálatok nem számít? Orbánért mindent?

– Ti fogjátok tudni taníttatni a gyerekeiteket? Lesz rá évente 500-600 ezer forintotok? Vagy elfogadjátok, hogy Orbán (Hoffmann Rózsa) döntse el, segédmunkás lesz-e belőle, vagy diplomás? A gyerekeitek is elfogadják?

– Ti még autóztok? Meg tudjátok fizetni a benzint? A mi öreg autónk már csak porosodik hónapok óta. Hétvégi kirándulásról már régen nincs szó, de most már a boltból is inkább kézben cipeljük haza a dolgokat. Még szerencse, hogy az áremelések, az áfaemelés miatt egyre kevesebbet tudunk vásárolni. Annak idején azt mondták a pártvezetőitek, hogy a benzinár emelkedése a kormány alkalmatlanságát mutatja. Ez most nem így van? Orbántól ez is így jó, ahogy van?

– Ti soha nem vagytok betegek? Úgy látjátok, hogy Orbán, ahogy ígérte, megmentette az egészségügyet? Remekül működik, és természetesen ingyenes is?

– Ti még mindig beveszitek, hogy minden, ami rossz, az „elmúltnyolcév” miatt van? Úgy érzitek, hogy – hála bölcs vezérünknek – emelkedőben vagyunk, nem pedig csúszunk lefelé? Persze Orbán megmondta, hogy hamarosan Európa (vagy a világ?) legversenyképesebb országa leszünk, de ezt mindig egyre távolabbra tolja ki, két év múlva, öt év múlva, tíz év múlva, egyszer, majd... Nektek ez nem tűnik fel? Nem hasonlít ez kísértetiesen ahhoz, amit az átkosban mondogattak mindig: le fogjuk előzni a rothadó kapitalizmust. Leelőztük?

Politológusok, társadalomtudósok régóta mondják: a demokrácia sebei, a szabadságjogok csorbítása nem érdekli a tömegeket, de majd, ha a zsebükön érzik a rossz politika következményeit, akkor tiltakoznak. Hát, úgy látszik, még mindig nem érzik. Még mindig inkább Orbánnak hisznek, mint a saját szemüknek.

Szomorú!

Ráczkevy Sándorné
Budapest