Hetilap kereső

168 Óra Online írása

A napokban megjelent a Magyar Hírlapban Bayer Zsolt nyílt levele Vona Gáborhoz a Jobbik nevű hungarista párt elnökéhez. Vágó Pista barátom küldte el nekem emailban a linket a cikkhez, azt mondva rá, hogy milyen érdekes ez.

Nem annyira érdekes ez. Vagy mondjuk azt, nem annyira meglepő. Orbánról tudjuk, nagyon rosszul viseli a konkurenciát. Mindenkit csak addig tűr el maga mellett, amíg közvetlen érdeke ezt diktálja. A Jobbik addig jól jött neki, amíg azt feltételezhette róla, hogy saját hatalmi érdekeit szolgálja. Kinyitotta tehát a szörnyeteg lámpását és kiszabadította a politikai karanténból. Hosszú időn keresztül meg szilárdan meg volt győződve, hogy ő irányítja a szörnyet. Hogy ez csak egy játékszer. A helyzetet csak bonyolította, amikor a másik nagy először valóban megriadt a táblára felkerülő szörny figurától, majd az első ijedtsége után maga is elkezdte ezt a figurát sutyiban használni.

Közben – amíg a bábjátékosok saját maguk leleményességén aléltak el – a szörny önálló életre kelt.

Mára egyértelművé vált, hogy Orbán számára kényelmetlen és kellemetlen lett ez a figura. De mivel már jó ideje nem csak ő használja, így nehéz volt bármit is tennie ellene. Közben a szörny úgy megerősödött, hogy ma már gigászi kihívás eltüntetni a tábláról. De ez még mindig inkább várható a Fidesztől, mint mástól. Nem azért, mert a Fidesz demokratikus erő- szerintem nem -, hanem azért, mert Orbánnak ez az elemi érdeke. Több szempontból is.

Jelenleg úgy fest a helyzet, hogy ha az MDF-SZDSZ összefogás össze tudja szedni a kopogtatókat és indulni tud Bokros mögött a választásokon, akkor ez a formáció reális esélyt szerez a parlamentbe kerülésre – nem is kis arányban. Minden általuk megszerzett mandátum leginkább a Fidesz megszerezhető mandátumainak számát csökkenti, így Orbán egyre távolabb kerülhet az áhított kétharmadtól. Neki most létkérdésnek tűnik szavazatai maximalizálása. Akiktől el tud venni
szavazatokat, az a Jobbik. Sőt, számára egyértelmű: ha a Jobbik nem létezne, akkor az arra leadott szavazatok legtöbbje a Fideszt erősítené.

Ellenség lett tehát a bábból. kérdés: kivel lehet leghatékonyabban megtámadni? Egyértelmű, hogy azokkal, akiket a szélsőségesek is jobban elfogadnak. Egy Pokorni, Rogán erre alkalmatlan. Az első frontális támadást ezért is indították el Kövérrel, majd most bevetették Bayer Zsoltot is.

A szavazat-maximalizálás csak az egyik ok – persze, talán a legfontosabb. A másik fontos szempontra két héttel ezelőtti apró hír utalt. Ez úgy szólt: Orbán valami EP-s díjátadásra utazott ki Brüsszelbe. De úgy tűnik: ebben az időben az EP-ben semmiféle díjat nem osztott ki senki. Úgy hírlik: ez csupán álca volt. A valóságban Orbánt az Európai Néppárt vezetői rendelték ki ismét magukhoz és világossá tették számára: a Jobbikkal semmiféle kapcsolatot, a legkisebb együttszavazást sem tekintik elfogadhatónak.

Milyen érdekes, hogy onnan hazaérve Orbán azonnal fontosnak tartotta leszögezni, mennyire elítéli a Jobbikot. És a Kövér-ágyú azonnal tüzelni is kezdett rájuk. Mondhatni véletlen. Miközben tudjuk, véletlenek nincsenek.

A harmadik, talán leglényegtelenebb szempont, hogy a Jobbik tagsága és szimpatizáns köre nem tehető európaivá. Vagyis március 15-én az esetleges Orbán-kormány alatt is képesek lesznek kukákat borogatni, betyárt játszani, tombolni, ünnepet megzavarni. Ám a Fidesz vezérének rendre van szüksége ahhoz, hogy bizonyítsa: a rendetlenségért egyedül az MSZP volt okolható. Orbán számára a csőcselék – attól kezdve, hogy ő az ország vezetője – csak púp a hátán. Púp, amitől nagyon szeretne megszabadulni.

Talán ez adja az egyetlen reményt, hogy Orbán beváltja ígéretét: kordában tartja és hazazavarja őket. Ha tudja. Mert a szörny – ahogy mondtam – már túl erős. De még megzabolázható.

Ezért nem lepett meg Bayer Zsolt nyílt levele. Baráti körben már mondogattam napokkal előtte: már várom, mikor megy neki a Jobbiknak a Mélymagyarban.

Nagyobb támadást indított, mint amire számítottam. De nem baj az. A Jobbik ellen minden fellépést támogatok. Még akkor is, ha a Bayer-féléktől érkezik.

Rózsa Mihály