Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Szerintem a nevelés legfőbb célja az, hogy a nevelt minél jobban beleilleszkedhessen a társadalomba. A társadalmi beilleszkedés, illetve a rangsor különböző „elvek” alapján alakul ki. A legegyszerűbb, amikor a testi erő dönt. Nagyon sok esetben fontosabb a szövetség, a ravaszság, az okosság. Úgy érzem, hogy az emberek esetében a tudás és a gondolkodási képesség a legdöntőbb.

A gondolkodási képességet is tanulni kell. El kell lesni, miképpen gondolkodnak a „gyakorlottabbak”.

A tanulást a környezet befolyásolja. Az elsődleges környezet a szülői ház. Néha ez nem tudja ellensúlyozni a „kortársak” hatását. Az első néhány év azokat a fontos ismereteket adja meg, amelyek a későbbiek folyamán alapvetően fontosak lesznek számunkra. Így alakulnak ki a különböző kultúrák.

Különböző kultúrák egymás mellett élésekor olyan különbségek alakulhatnak ki, amelyek idővel behozhatatlanokká, de legalábbis nehezen behozhatókká válhatnak.

Még rosszabb a helyzet, ha a „rossz” otthoni körülmények után valaki „rosszabb” iskolába is kerül. Azt semmiképpen sem hiszem, hogy a tanulásban, tudásban, gondolkodásban elmaradt személyek minden további nélkül csatlakozhatnának a „normális” körülmények között tanulókhoz.

Jó tanárnak tartom magam, már egyetemistaként taníthattam, és elég hamar megfelelő rutinra tettem szert. Hallgatóimmal itthon is, Ausztriában is, Kanadában is, az Amerikai Egyesült Államokban is kimondottan jó kapcsolatom volt. Ennek ellenére többször is előfordult, hogy néhány hallgató nem értette meg, amit mondok. Ilyenkor a többi hallgató „kórusban” kezdte magyarázni, amit én szerettem volna. Kiderült, hogy én nem értettem meg, hogy ő mit nem ért.

Szerintem a legjobb az, ha vannak „felzárkóztató” osztályok, ahol nemcsak a diákok tudását, hanem képességeiket is lemérik. Nagyon rossznak tartom azt a gyakorlatot, hogy bizonyos „hátrányok” esetében a diák automatikusan több pontot kap.

Véleményem szerint az elkülönítés jó, de előfeltétele az lenne, hogy a tanárok jó tanárok legyenek, és felkészítésük is jó kezekben legyen. Magyarországon ezek egyikéről sem mondható el, hogy teljesül. A sok politikai beavatkozás ártott oktatásunknak!

Néhány szó a cigányok (ez az elnevezés a szívemhez közel áll, a roma név számomra semmitmondó) elkülönítéséről. Ez érthető, mert más a kultúrájuk. Nem rosszabb, csak más. Ezt a kultúrát az otthoni körülményeik ápolják. Kultúrájuknak azt a részét, amely tényleges cigánykultúrának mondható, mindenképpen fenn kell tartani.

Fried Ervin
matematikus,
professor emeritus
E-mail