Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Az IMF tárgyalódelegációját nem hatották meg az olyan forradalmi lépések, mint a bankok különadóztatása, az egész pályás fejcserék, az „egyetértési” nyilatkozat kötelező érvényű kiszögezése, sőt még a pálinkafőzés engedélyezése tárgyában hozott történelmi, egészségjavító előrelépés sem.

Az IMF általában azt követeli meg az eladósodott országoktól, hogy legalább a hiányuk ne növekedjék tovább.

A megállapodás elmaradása pedig azzal jár, hogy tovább gyengül a forint árfolyama, ami kedvező ugyan ideig-óráig az exportáló cégeknek, azonban devizahiteleiket nyögő honfitársainknak további nehézségeket okoz, esetenként újabb és újabb reménytelen helyzeteket hoz létre.

Az országokat minősítő cégek egyre rosszabb osztályzatokat adnak, az állampapírok mind nagyobb felárral adhatók el.

A multinacionális befektetők pedig inkább „kifektetőkké” válnak: villámsebességgel hagyják el azokat az országokat, amelyek pénzügyi gondokkal küszködnek, mivel nem engedhetik meg maguknak, hogy a részvényeseik pénzét elveszítsék. Márpedig nélkülük nem keletkeznek tömegesen új munkahelyek. A kapitalizmust lehet szeretni vagy nem szeretni, azonban hatékonysági szempontból jobbat eddig még nem találtak ki.

Az IMF-el kapcsolatban Arkagyij Rajkin egyik vicce jutott eszembe: „Ne csak azt nézd, hogy ki áll előtted, hanem azt is, hogy ki áll a háta mögött!”

Márpedig az IMF háta mögött az egész pénzügyi világ ott áll. Jobb, ha tudjuk.

Kocsis György
Budapest