Olvasom Aczél Endrének a Gripen-ügyben történteket tárgyaló cikkét (nem cikksorozatát, mert egy két részből álló cikk nem az, a sorozat háromnál kezdődik), és felteszem a kérdést: vajon vannak-e harci tapasztalatok a 200 éve semleges Svédországban gyártott repülőgépeket illetően? És milyenek azok?

A piacon kaphatók angol, amerikai, orosz, francia gyártmányú katonai gépek, amelyek történetéhez háborúk, fegyveres konfliktusok során szerzett tapasztalatok egész sora fűződik. Arról azonban még nem olvastam, hogy hol vetettek be harcba Gripeneket. Következésképp felmerül az olvasóban az ősi kérdés: cui prodest? – azaz kinek állt érdekében Gripeneket rendelni?

Vajon elér-e ide is a Mensdorff-Pouilly ügyében nyomozó svéd hatóság érdeklődése?

Del Medico Imre
Budapest

Korábbi cikkeink a rovatban

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Vissza a lap tetejére

1/5

Olvasta már?

Kapcsolódó cikkek

Hozzászólások
Összesen: 2 db

Régebbi hozzászólásokat szeretném elöl látni

Legyen Ön a következő, ossza meg velünk véleményét!

A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!

Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!

Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!

spectator

2009-05-19 22:54:34 #2

A szomorú tény az, hogy necsak harci tapasztalata nem volt, hanem jobbára csak a baleseteiről lehetett hallani a Gripeneknek az orbáni döntést megelőzően, meg még azután is párszor, sajnos.
(Ezekről jónéhány felvétel azóta is megtalálható az interneten.)

Akkor ez volt a helyzet a Gripennel, mint harci repülőgéppel, ami nekünk annyira kellett.

Ami szintén nem kapott elég hangsúlyt az az a tény, hogy az orbáni döntés alapján megvásárolt modell eredetileg kizárólag a svéd belföldi légtér védelmére, a svéd védelmi minisztérium megrendelésére készült, tehát NEM NATO kompatabilis fegyverzettel, barát/ellenség felismerő rendszerrel, kommunikációs- és computer-rendszerekkel volt felszerelve.
Igaz ugyan, hogy a NATO standard utasítási nyelve az angol, a pilóta meg magyar, de legalább a műszerek svédül is értenek. Csak svédül...

Ami ugyancsak elkerülte a közvélemény figyelmét, az az a tény, hogy ezek a gépek azért lettek eladók, mert feleslegessé váltak: a megrendelésük idején még állt a Szovjetunió, a Varsói Szerződés, stb., mire a svéd légierő megkapta, már egyik sem volt, így több mint hatvan (60!) gépet feleslegesnek nyilvánítottak. Hogy ne rontsák a gépek üzleti esélyeit, komolyan felmerült, hogy inkább leselejtezik, ócskavasnak a milliárdokba (svéd koronában!) került gépeket, ha nem sikerül eladni valahogyan...

(- Mielőtt élénk fantáziával vádolna bárki, az erre vonatkozó híradások rendelkezésemre állnak, még abból az időből.)

Ha innen nézzük, eléggé érthető, hogy a forgalmazók (BAE) örömmel fizettek komoly jutalékot az üzletszerzőknek, hiszen minden pénzt megért egy ilyen üzletkötés.
Ráadásul az üzletszerzői jutalék, avagy sikerdíj alkalmasint teljesen legális is lehet, minden ellenkező híresztelés ellenére, hiszen erről szól a kereskedelem.

Nem is ez a rész az, amelyik igazán sántít.
Szerintem a kérdés igazából az, - lenne - hogy ugyan már, kedves Orbán Viktor, mégis, milyen alapon döntött úgy, hogy nekünk pont ezeket a gépeket kell megvásárolnunk???

Azóta már természetesen NEM UGYANAZOK a gépek vannak szolgálatban nálunk, hálistennek sikerült az európai változatot megkapnunk, - amiért teli torokból prüszköltek azok, akik az eredeti döntést meghozták. Mivel a megállapodást felmondani nem lehetett, akkor legalább használni is lehessen őket arra, amire eredetileg szántuk...

Véleményem szerint felesleges arra várni, hogy majd a svédek jönnek és kimossák a szennyesünket.
A vizsgálandó rész ugyanis az ügynök (-értsd: kereskedelmi ügynök, esetleg üzletkötő) és a vevő közötti történések, amihez ugye már csak a gróf úr, meg az elnök úr kellettek, egy szál svéd se...

Annak a hiteles történetét pedig - szerintem - még az unokáink sem fogják látni, attól tartok.