Na de uraim!
Debreczeni Józsefnek az Orbán pályafutását elemző cikkében (2009/47. szám) szó esik arról, hogy az Orbán-kormány ülésein a résztvevők nem tegezhették egymást, Orbán sem tegezte őket, hanem kit-kit a rangján kellett szólítani.
Nincs új a nap alatt. Csathó Kálmán, a múlt század első felének neves író-rendezője írja memoárjában, hogy törvényszéki tanácselnök édesapjának tanácsában a résztvevőknek magázódniuk kellett, egymást nagyságodnak vagy méltóságodnak szólították, és ő maga sem tegezte őket olyankor. Mindez azért, mert egy-egy ügy kapcsán olykor heves viták voltak közöttük, ami személyeskedéssel járhatott. Márpedig egymás lehülyézése a szigorúan hivatalos stílusban folytatott vita során nevetségessé tette volna az így viselkedőket.
A fentiek eszembe juttatják, amit Macartney, a neves angol történész ír az October fifteenth című könyvében. Imrédy Béla kormányának tagja volt Sztranyavszky Sándor, aki nem szimpatizált vele. Szokás volt, hogy nagyon elhúzódó ülés esetén a kormányfő felesége hirtelen készített vacsorát adott a kormánynak. Sztranyavszky olyannyira nem kedvelte elöljáróját – később ki is lépett kormányából –, hogy inkább hazulról vitt magával szendvicset az ülésre, nehogy vele kelljen együtt vacsoráznia.
Del Medico Imre
Budapest
HozzászólásokÖsszesen: 0 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!