Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Az elmúlt napokban két komoly eseményre figyelhettünk fel: megjelent egy könyv az ország rendszerváltás utáni korszakának egyik legrégibb politikai szerepvállalójáról, és miniszterelnök-jelöltet állított az MSZP.

E két, az ország további sorsát „mélyen érintő kérdés” engem izgalomba hozott. Debreczeni József előző könyvét olvastam. Sok érdekes összevetést találtam benne a történelem hasonló jellegű korszakaival, és ettől kicsit biztosabban kezdtem a mai helyzetet érteni.

Az ellenzék vezére a megjelenést úgy kommentálta, hogy ez a baloldal szokásos forgatókönyve.

Találkozunk persze a média szokásos eszközeinek tudatos használatával a jobboldalon is. Keresnek néhány korrupt vagy annak tűnő ügyet, és ráugrasztják a médiát. Hatásos? Szerintem igen. Az emberek nagy többsége általában nem politikai tárgyú könyveket olvas (legfeljebb a magamfajta „megszállott”). Ha azonban a képernyőről – amely előtt a nagy többségünk meredten ül – állandóan az jön le, hogy melyik perben milyen „disznóságok” derültek ki, és ezek a kormánypárthoz kapcsolhatók, akkor a többség a bűnösök megbüntetését követeli, felejtve minden veszélyes ideológiai „fertőzést”.

Tehát szerintem nem véletlen, hogy a könyv főszereplője a tévében magabiztosan nyilatkozta: nincs mitől tartania. Az igazság úgyis négy vagy nyolc év múlva lesz majd újra beszéd tárgyává.

Az MSZP miniszterelnök-jelöltjének megnevezése nem okozott földindulást. Keresni kellett egy embert, aki tűrőképes, vitaképes, akit nem lehet kötni a múlt rendszerhez.

Az MSZP-nek egyben kell tartania a szavazóbázis maradványát tisztességes szóval, sok személyes találkozóval. Másrészt, valami olyan biztató, baloldali szolidaritási akciót szervezhetne, amivel azt üzeni az embereknek: megvédi őket a hatalom esetleges túlkapásaitól.

Végvári József
E-mail