Hetilap kereső

168 Óra írása

Tényleg szomorú, hogy mára közel száz 1848–49-es magyar mártír neve törlődött az emlékezetünkből, írásos anyagainkból.

Itt van a kevéssé ismert, pozsonyi kötődésű Petőcz György esete, aki valószínűleg az egyik legelső – kivégzett – áldozata lett a szabadságharcnak. A nevezett mint Pozsony megye másodalispánja már 1849 májusában (!) kötél által halált szenvedett.

A beosztása nem volt különleges, mert mindössze megyei élelmezési bizottsági elnök volt. Bűnéül azt hozták fel, hogy a megszállók ellátásán túl a magyar szabadságharcosokat is élelmezte, segítette.

Több tiltakozás is elhangzott „mérsékeltebb” árulókörökből, hogy a sietős kivégzés „rossz hangulatot szült a császáriak felé pártoló polgárok között”.

A sietős „igazságtétel” valószínűleg a fiatal Zichy Ferenc gróf biztatására történt, aki igen jó kapcsolatokat ápolt az osztrák megszállókkal és az oroszokkal is. Például joga lett az északi területek császárhű megyei vezetőinek kinevezése is, akik heten voltak, mint a gonoszok.

Gróf Zichyhez fordult gróf Dessewffy Ferenc is: járjon közbe, hogy a cári orosz csapatokért tett szolgálatokért ez utóbbi cári kitüntetést kapjon.

Sajnos így igazolható az árulás akkor is, a lendületes talpnyalás, ami népünket azon sorsdöntő órákban is megosztotta, két táborba vitte.

Helytörténeti civileknek igyekszem felhívni a figyelmét a nevezett mártírra – Petőcz Györgyre –, aki megörökítést érdemelne a pozsonyi vidék valamelyik közösségében.

Almássy Werner István
Szeged