Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Sokan és sokszor mondják, hogy ekkora vereség után nincs újrakezdés. Az MSZP – előre kiszámíthatóan – elvesztette a választást. Hogy ez a vereség milyen mértékű, csak a számok alapján nehéz minősíteni.

Lehetett volna rosszabb, lehetett volna jobb is az eredmény. Mennyivel? Ez a kérdés! És a rá adható válasz majd a képzett és ebből élő politológusok egész hadának hónapokra ad jól jövedelmező munkát.

Én húsz évig nem mentem sem gyűlésekre, sem politikai rendezvényekre, sem nemzeti ünnepekre. (Ez utóbbit kissé szégyellem, de indokait ma is tudom és vállalom.) Első időben úgy éreztem, elég volt a rendszerváltás előtti „szabad ünnepekből”. Később az ezeket is körülvevő kokárdás hisztéria tartott távol.

Aztán a választások előtt barátaim meghívtak egy baloldali összejövetelre. Megint kezdtem érezni a valahova, az odatartozás furcsa, néha kábító érzését. Az örömet, hogy azonos nyelven beszélünk. (A jobboldal erre már 2002 után rátalált.)

Mi csak most kezdhetünk ébredezni. Miért? Mert ahhoz, hogy vállaljuk, ami ma sokaknak nem szalonképes, ahhoz nemcsak dac kell, de bizonyos bátorság is. Nem voltunk elegen, akik az X-et behúztuk a számunkra rokonszenves jelöltek neve mellé, a pártlisták rubrikáiba. Nem nagy dicsőség ez, de nem is megbocsáthatatlan bűn.

És keresnek már régi barátaim, hogy találkozzunk újra. Évtizedek után kezdünk egymásra találni, mert nem hisszük, hogy az erőszak, a másik eltiprása, kirekesztése lenne a megoldás.

Merjük vállalni, hogy akik a rendszerváltás előtti időkben az országot fenntartották (nem akarom leírni az építették szót, mert ugye, most is romokban van), egyenes derekú, tisztességes emberek voltak többségükben.

Ahhoz sem párttagság, sem politikai elvakultság nem kell, hogy tudjuk: ez a mi országunk is. Nem hagyhatjuk magára. Szerencsejátékos kezeken.

A baloldalra nehéz időszak vár. Csak azok maradnak majd, akik merik vállalni a támadásokat, a gúnyolódást. Mégis, azt hiszem, lehetünk négy vagy nyolc év múlva elég sokan ahhoz, hogy bizonyítsuk: nélkülünk sincs ország. Minél többen vállaljuk a véleményünket, az igazságba, a jogállamiságba, a szólásszabadságba vetett hitünket, annál többen lehetünk.

Végvári József
E-mail