Hetilap kereső

168 Óra írása

Frusztrált világunkban tudatunk beszűkül, ösztönlénnyé válunk! Az információs és kommunikációs kultúra „kitakarja” előlünk az emberi élet értelmét. Egy hitevesztett társadalomnak ad erőt személyes példamutatásával és gondolkodásával Heller Ágnes, aki – minden tiszteletem ellenére – „megengedően” gondolkodik a posztmodern perspektívájából.

A filozófia nagyasszonyával (mert nekem az!) az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskolájában „találkoztam”. Művei a tömegkommunikáció és a pedagógia összefüggésrendszerének kutatásában megkerülhetetlenek, a nevelésfilozófia szerves részei. Tanításai útmutatás a „mindent vagy semmit” elvet valló fiatal nemzedéknek, a hit- és reményvesztett idősebb generációnak. „Isten őrizzen a tökéletes országtól, mert az borzalmasan unalmas lenne” – állítja a filozófus.

Csakhogy oly korban élünk, amely kiveti magából az értelmes megnyilvánulást, a humanizmust, az erkölcsöt, és teret enged a szélsőséges, kirekesztő, cinikus attitűdnek. Az idősebbek a valójában sosem létező, könnyed fiatalságukat siratják, egy őket „hellyel” nem kínáló protest közösségben. A ma emberének a sorsfonalán az esetlegesség a fősodor! Ezt akarná – akár szándéka ellenére – hitelesíteni a filozófus azzal, hogy nem mi választunk, hanem mások teszik meg ezt velünk? Nem gondolkodásunk foglyul ejtése ez?! Elég csak a magát negyedik hatalmi ágként aposztrofált média üzeneteire gondolni. Megbilincseli a szellemet, uralkodik nézeteinken. A való élet nagy kérdései helyett szellemi ronccsá tesz, ahelyett hogy gondolkodási kultúránkat kondicionálná.

Heller Ágnes szerint „az érték fogalma akkor jelenik meg, amikor kialakul a minőség fogalma, amely megkülönbözteti az előnyöst az előnytelentől, a kívánatost a nemkívánatostól, a követendőt a végzetestől”. És valóban! Az értékelést a jó és a rossz közötti választás jellemzi... Ma, amikor az értékek tapasztalati szabályok közegébe süllyednek, a normák degradálódnak, nincs, ami biztonságot adjon, eligazodást nyújtson. A szükségletek nem motivációs bázisai többé az értékvezérelt viselkedésnek.

Érdekes gondolatkísérlet foglalkoztat: a Lukács György nevével fémjelzett Budapesti Iskola reinkarnációja. Heller Ágnes, Fehér Ferenc, Vajda Mihály, Márkus György, Bencze György és nagy formátumú gondolkodótársaik vitája. Milyen feleleteket adnának ma a globalizáció kihívásaira? Az asszimilációs és disszimilációs trendek harcáról mit írnának egy közös tanulmánykötetben? Létezik-e hatékony gyógymód Európa betegségeire, vagy folytatódik a bűnbakkeresés?

Lehet, erre ők azt mondanák: hülye kérdések! Sajnos az utókortól ennyi telik. Még a gondolkodó értelmiség is többnyire közönybe merül, a sajtó- és szólásszabadság jogával inkább az arra érdemtelenek élnek. A kultúraközi kommunikáció képviselői hallgatnak. A toleranciának, az empátiának, az eszmeiségnek nincs filozófiai relevanciája, pedig kellene hogy legyen!

Heller Ágnes a vele készült interjúban a történelem iránti lojalitásáról beszél. Pedig lenne oka ki(k)re-mi(k)re „haragudni”. Remélem, megjelenésre váró könyvében újabb válaszokat kapunk énképünk, önismeretünk gyarapításához. Az egykori „politikai munkanélküli” filozófus ettől függetlenül már beírta nevét a legnagyobbak közé.

Nagy Zoltán
médiakutató
Debrecen