Hetilap kereső

168 Óra írása

A varsói gyors című írás idézi Lengyel László meghatározását a Fideszhez kötődő szimpatizánsok, támogatók, szavazók összetételéről.

Három nagyobb csoportot különböztet meg. 1. Jobboldaliak nacionalista háttérrel, ehhez illő nemzetállami jelképekkel, Kárpát-medencei várakozásokkal, Európa-ellenességgel. 2. Nyugodtságot, biztonságot, erős államot óhajtó nagyvárosi polgárok. 3. Antiszemiták és szélsőjobbosok.

Ez utóbbiak generálják az ellenzék vezérében a Jobbik és a Fekete Százak kezelését a laza elhatárolódástól az összekacsintásig, a „nem örülök nekik”-től a helyi választási szövetségig, a „pofon kell vágni őket”-től a passzív türelemre intésig, a „neopogányok”-tól a szalonképtelenségig. (Majd elmúlnak a bajok. Én magyar nemes vagyok!)

A második fordulóban a jobbikosok úgyis a Fidesz–KDNP jelöltjére szavaznak, ugyan mi mást tehetnének? És különben is, a Jobbik szabályosan bejegyzett párt. A politikában pedig minden lehetséges a győzelem érdekében.

De a Jobbik, a Fekete Százak és szponzoraik nem akarják kikaparni a gesztenyét a Fidesz–KDNP-nek. Ha nem jut be 2010-ben a szélsőjobb a parlamentbe, akkor fokozzák tettrekészségüket, folytatják a támadást, az utcai politizálást az új kormány, a parlamentarizmus intézményei ellen. Sikeresen, mert olyan országban élünk, ahol a Mein Kampf forgalomba hozataláért annyi pénzbüntetés jár, mint a tilosban parkolásért.

Ha viszont győz a Fidesz–KDNP, és a Jobbik is bejut a parlamentbe, akkor egyben-másban kívülről támogatja majd a kormányt, pozíciókat fog magának kikövetelni, amelyeket önnön erősítésére használ majd fel. Orbán Viktornál egy hajszálnyival jobban érzi ezt Semjén Zsolt.

És hiába iktatnánk törvénybe a holokauszt tagadását. Ahogy én a nemzeti radikálisokat ismerem, másnap a következő táblával masíroznának: „Elismerjük a holokausztot. Ma is időszerű lenne!”

Láng Róbert
Budapest