Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Ez most már valóban nagy játszma, ami itt folyik. A porhintésnek, a taktikázásnak olyan magas foka, amely talán sehol a világon nem létezik. Van-e ember széles e honban, aki ezt előre tudhatta volna? Hogy kérem szépen, itt született egy minden igényt kielégítő, „ízig-vérig” európai médiaszabályozás, amelyen még az EU illetékesei is finomítottak, hogy immár a világ legdemokratikusabb, a sajtószabadságot tökéletesen biztosító törvény legyen. És akkor alig telik el egy esztendő, jön a magyar Alkotmánybíróság, és lényeges elemeiben elkaszálja. Létezik ilyen csoda?

Vagy például az állítólag francia–belga mintára módosított büntetőeljárási törvény, amelyben a gyanúsítottat már potenciális bűnözőként kezelték volna, és a kiemelt ügyeket az ügyészség ízlésének megfelelő bíróság tárgyalta volna. Ahol a bírának kötelező lett volna „nyomozástechnikai” szempontok szerint ügyeskednie, és a terhelt távollétében is ítélkeznie, mint az ötvenes években. Ebbe is belekötött fél év gondolkodás után a taláros társulat.

A Semjén Zsolt által szerényen „kodifikációs remekműként” aposztrofált egyházi törvényt – a tartalmi részét nem kifogásolva – jogtechnikai okok miatt semmisítették meg. A Fidesz csodával határos módon előre megorrontotta, hogy ezzel baj van, és – bár Lázár frakcióvezető szerint „annak a politikai kultúrának, ahol a döntéseket halasztgatják azzal, hogy [...] tárgyaljunk még a semmiről, az ideje eljárt” – ők maguk vonták vissza pár napja.

A lóláb kilóg ám nagyon is!

Nem lepne meg, ha újabb taktikai húzásként megkísérelnék az IMF-megállapodásig felpuhítani a legkényesebb dolgokat – lásd a jegybanktörvény visszavonása –, és amikor meglesz a mentőöv, akkor járnának a végére mindennek. Merthogy addig nem nyugszik a vezér, amíg nem érvényesül az akarata, az egészen biztos. Nem olyan fából faragták...

Gulyás András
E-mail