Gyulai Attila „elemzése” a három elnökről csalódást okozott. Elmulasztott egy nagy lehetőséget: a Sólyom László államfő tetteiről szóló objektív elemzést. Egy-egy eset ad hoc megemlítése még nem analízis.

Az egyik gond tehát ez. Akad más is.

Az MK alkotmánya nem tartalmaz olyan megállapítást, hogy a „köztársasági elnök elvben kifejezi a nemzet egységét”.

Gyulai Attilának alkalma és lehetősége lett volna itt megállni, és feltenni a kérdést: miért ez a funkció (kifejezi a nemzet egységét), ha nem gyakorlati feladatot jelent az államfő számára, de a törvényhozók és a törvényalkalmazók számára sem, hanem „elvi”, szimbolikus tartalmat hordoz? (Talán a Szent Korona-tanból átmentve?!) A felvilágosult 20–21. században mi szükség van erre? Különösen, ha – mint Gy. A. is írja – „a nemzeti egység eleve vitatott”. Ám itt is hiányzik a világos beszéd. Nem derül ki e mondatból: a nemzeti egység fogalma vitatott-e, azaz tisztázatlan-e, vagy a nemzeti egységnek a léte a vitatott? Avagy mindkettő?

Ez utóbbi a legvalószínűbb. Mert ha nincs tiszta fogalmunk a nemzeti egység tartalmáról, akkor végképp nincs lehetőség kijelentést tenni annak meglétéről.

Gyulai Attilának el kellett volna jutnia annak a racionális kifejtéséhez: miért van helye ennek az „elvi”, szimbolikus funkciónak az alkotmányban?

Azt is élesebben kellett volna „tisztáznia”: ha – mint írva van – mellékfeltétel nélküli valóságos, számon kérhető funkció a nemzet egységének kifejezése, akkor mi a parlament „ítélete” az államfő kötelességteljesítését illetően. Amennyiben a tudatos, akár közvetett elnöki segédlettel zajló, létrejött politikai megosztottság állapotában nincs sem valóságos, sem elvi egység a nemzetben. Ha úgy tetszik: az „összmagyarságban”. Nemcsak itthon, de például tőlünk délre, északra, keletre, északkeletre sincs.

A harmadik gond: nem civilszervezet nevez meg államfőjelöltet, hanem parlamenti párt. Civilszervezet legfeljebb ajánlhat. És Gy. A. itt is megállhatott volna, és kijelenthette volna újra, hogy Sólyom László tévesen ítéli meg az általa széles bázisúnak vélt legitimitását. Itt elnézőbb vagyok Gy. A.-val szemben, hiszen a kvázi pártfüggetlen legitimitás igazolhatatlan ideája/hipotézise magától S. L.-től származik. Miközben parlamenti párt(ok) jelöl(nek), parlamenti pártok választanak elnököt titkos szavazással. Tehát legitimitás csak pártoktól eredhet. Sólyom László néha talán gondol erre: 2005-ben három szavazattal többet kapott, mint Szili Katalin...

Sebtében írt „gondolataimat” bizonyára lehetett volna tárgyilagosabban is előadni jobb adatok birtokában. Gyulai Attila igen szerény kísérletet tett erre.

Azzal viszont egyetértek: Sólyom László politizálhat. Politizáljon. De döntse el, melyik párt (parlamenti frakció) tagjaként!

A fentiek után – csak az egyértelműség kedvéért – ismétlem: Gyulai Attila írása számomra csalódás. És ezúttal azt gondolom: ez nem magánügy.

Kovács Ferenc
Vác

Korábbi cikkeink a rovatban

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Vissza a lap tetejére