Hetilap kereső

168 Óra írása

A szülőhazába megtért Capa-fotográfiákból válogatott negyvenképnyi ízelítő bemutatását (tartalmat és külsőségeket egyként) méltató írásában Jolsvai András tiszteleg élet és mű előtt -- írja a 168 Óra egyik olvasója.

Egyúttal szellemes megoldáskísérletet tesz világpolgár honfitársunk még teljesebb visszahonosítására, formális „visszafoglalására” – javasolván, hogy az idegenül hangzó művésznevet magyarosítsuk Cápára avagy Kapára netán.

Az ötlet kedves tréfájában ne feledjük ugyanakkor fölfedezni a komolyság magvát. Azaz: a huszonegy éves – épp párizsi illetőségű – pályakezdő alkotó, aki valamely amerikaias csengésű álnév segítségével remélt könnyebb karriert (ma úgy mondanánk: „próbálta eladni magát”), igenis magyar vezetéknévre cserélte a születésekor bejegyzett eredetit.

Magyar barátai ragasztották ugyanis Friedmann Endrére a fiziognómiai jellegzetességre utaló különös becézést (széles, „ragadozó” ajkak): Cápa. Csak az ékezetet kellett elhagyni a nyelvi környezethez való alkalmazkodás okán. Capa pedig önironikusan elfogadta és haláláig viselte ezt az új identitást. (Mindezt egyébként a 168 Óra egy évekkel ezelőtti emlékezéséből is tudom. Ám hogy miért lett Robertté a kézenfekvő André helyett, afelől az a cikk sem igazított el.)

A történet úgy lesz azonban még kerekebb, ha végül megjegyezzük: Capának köszönhetően elkerülte a névváltoztatás kényszerét az MTI kiváló fotóriportere, az idén 75 éves kortárs Friedmann Endre, aki korábbi Balázs Béla-díja után most három esztendeje vehette át a legmagasabb újságírói szakmai kitüntetést, a Táncsics-díjat.
Tartsa meg soká köztünk mindkét Friedmannt a sors.

(Név és cím
a szerkesztőségben)