Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Be kell látnom, hogy február 18-án közölt levelemben túl sommás, elítélő véleményt fogalmaztam meg a Hadtörténelmi Levéltár és Irattár tevékenységéről, amelyet a magyar hősi halottak emlékének az ápolása terén végzett. Egy tapasztalatlan, fiatal munkatársától kapott, nem kellően pontos információ okozta a félreértést.

Az intézmény főigazgatója, dr. Holló József altábornagy úr hívta fel a figyelmemet arra, hogy bár irattáruk valóban nem őriz a második világháborús hősi halottakról dokumentumokat, levéltárukban igen sok adat van, és szívesen segítenek az érdeklődő magánszemélyeknek is a számukra fontos információk felkutatásában.

Nem telt bele két hét, és nagyon baráti és igen informatív személyes beszélgetés során adta át az altábornagy úr az Osztrák Hadilevéltár mellett működő Állandó Magyar Levéltári Kirendeltség bécsi munkatársai által fellelt, nagyapám és bátyja első világháborús tevékenységével kapcsolatos dokumentumokat.

Majd dr. Bonhardt Attila ezredes, levéltári igazgató kollégájával közösen megmutatta azokat az eredeti harctéri dokumentumokat és az igen szomorú veszteségi listákat, amelyek dokumentálták Lévay Sándor tüzér hadnagy nagybátyám tevékenységét, majd hősi halálát a Don-kanyari harcokban.

A főigazgató úr beszámolt a volt Szovjetunió területén elesett magyar honvédek emléktemetőinek a létesítésével és a hadisírok gondozásával kapcsolatos, igen eredményes tevékenységükről. Fényképpel illusztrálva mutatták meg, hogy nagybátyám neve is fel van vésve a ma már több mint 47 ezer magyar hősi halott nevét megörökítő márványtáblák egyikére a Voronyezstől 25 km-re fekvő Rudkinóban létesített impozáns Központi Magyar Katonai Temetőben.

Lévay Béla
egyetemi tanár
Adony