Hetilap kereső

168 Óra Online írása

A tisztázatlan tartalmú szavak a politikai beszédben önmagukban is veszélyesek, direkt céljuk nélkül is.

A Fidesz–KDNP-s képviselőktől és a kormányfőtől kiinduló, a nemzeti együttműködésről szóló politikai nyilatkozatnak döntő eleme, hogy az urnák körül csendben zajló áprilisi parlamenti képviselői választást az Országgyűlés forradalomnak, egyszersmind annak eredményét társadalmi szerződésnek nyilvánította.

A hétköznapokban az emberek, a Bibó-kollégiumban jogászi hivatásukra készülő szobatársak és barátaik is tudják, hogy e térségben valamiféle szerződést legalább két aláírás zár le. Ennek nyilvánvaló ismeretében tekintik társadalmi szerződésnek a mintegy 2,7 millió választópolgár iksszel vagy az álló kereszt jelével ellátott szavazólapját (ezek együttesét), s ebben a gondolatmenetben aláírásnak a fenti jeleket.

A társadalom jövőjét meghatározó komoly és fontos esemény így válik a szómágia és az öntelt egoizmus politikai áldozatává, 2,7 millió szavazó pedig – formálisan és ideiglenesen a politikai nagyotmondás sikeréért – írástudatlanná.

A beterjesztők, a nyilatkozat elfogadói, az abból született dekrétum aláírói a valódi eseménynek a meg nem történtek világába „vetítésével”, az önkényes értelmezéssel éppen azokat sértették meg, akik pajzsukra emelték a „forradalmárokat”, mielőtt értelmes tájékoztatást kaptak volna tőlük arról, hogy mi a gazdasági, a szociális, a kulturális, az egészségügyi és az alkotmányjogi programjuk.

Nem lehet meglepő, ha ezek után minden miniszterelnöki szóvivői hivatkozás „a magyar emberek” akaratára üres, hiteltelen szóhalmaz, „robotbeszéd” benyomását kelti.

Tegyük fel tehát azt a kérdést: a kimerítő részletességgel ismertetettnek nem nevezhető választási program melyik fázisában, hol, mikor tájékoztatta, figyelmeztette a Fidesz–KDNP ikerpárt a választókat, hogy szavazatuk akár a fennálló rend elleni forradalomba torkollhat? Hol lelhető fel az a hanganyag vagy írásos dokumentum, amelyből azonosítható, hogy „a magyarok” egy új rendszernek, a nemzeti együttműködés rendszerének megalapításáról döntöttek?

Nem kevesen élnek még olyanok, akik láttak dekrétumokat, proklamációkat 1945 előtt és után is.

A mottót („Legyen béke, szabadság és egyetértés...”) azok idézik (meghallván a történelem urának hangját), akik az elmúlt nyolc évben erejüket és hangszálaikat nem kímélve tettek sokat azért, hogy minél nagyobb legyen a feszültség, a káosz, s minél kisebb a béke és a nyugalom tere az országban. Kordonbontással tesztelték a demokráciát, nemzetárulózták a kormányfőt és frakcióját, ócsárolták hazájuk eredményeit külföldön...

Az eltelt nyolc év tettei után e mottó szavaival bűvölni az embereket – cinizmus a javából.

Kovács Ferenc
Vác