Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Bokor László szemleútjáról írt tudósításában (168 Óra, „Vaskereszt és selyemzsinór”) idézi Lénárd Sándor német, latin, magyar, olasz és angol nyelven publikáló magyar orvos, költő, író, orgona- és zongoraművész keserű aforizmáját: „Csata nem lehet úgy elveszítve, hogy némi hősiességet ne tudna abból kicsiholni az epekedő utókor.”

Lénárd látnoknak bizonyult. Olyannyira, hogy számos kiadó is ontja, nemcsak a hajlékony borítólapú, hanem a kemény, fóliázott borítóval ellátott, mégis olcsón (499 forintos áron) megvásárolható könyveket. Amilyen például a Szalay-könyvek második világháborús sorozatának villámháborúról „összehozott” kötete.

A 2009-ben kiadott könyvnek az olvasót „eligazítani” hivatott (5. oldalon kezdődő) szövegében véletlenül sincs szó vagy célzás az első világháború kirobbantásának, majd elvesztésének okairól és a második világháborút agresszor módjára elindító fasiszta, náci Németország „szerepéről”. Helyette ezzel a „felütéssel” találkozik a gyanútlan olvasó: „A versailles-i palota Tükörtermében aláírt szerződés... egy újabb, minden korábbinál pusztítóbb háborúhoz vezetett.” (Sic! Csak úgy magától?)

A második világháborús jobb-, illetve szélsőjobboldali mítosz- és hősgyártás, a relikviák újratermelése és eladása jó üzletnek látszik. Egyik speciális „vonulata” a korábban hívő nácik közül a Hitlerrel szembeszálló, illetve a túlélés érdekében „megtért” vagy a szovjet fogság lehetőségétől is rettegő Wehrmacht-tisztek, főtisztek hőssé magasztosítása, és személyük, tetteik megjelenítése könyvben, interneten, illetve zászlón, jelvényen, polón stb.

Az epekedő utókor hataloméhes csoportjainak s ezek vezéreinek szükségük van „privát” hősökre, és arra is, hogy azt hihessék: akié a múlt, azé lesz a jövő is.

Legyen övék mindkét tévhit.

Györky Zoltán
Kaposvár