Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Bár Dömötör István „önjelölt történészecskének” titulált, elmondanám Györky Zoltán olvasótársamnak, hogy 1940-ben a magyar önkénteseknek ezért tartott egy hónapig a finnországi Lapuába való utazás, mert Sztálin akkor Hitler szövetségese volt, tehát a szovjet agresszió ellen harcba induló magyar katonák német felségterületen nem kelhettek át. S bár D. I. olyannak lát, mint aki „görcsösen rugózik a hun–magyar eredetmítosz körül”, azért mégiscsak Finnország az egyik legkedvesebb országom. Épp a fent említett Lapuában töltöttem életem egyik legcsodálatosabb estéjét, sőt finnül is jól beszélek. (És nem lóg árpádsávos zászló a falamon, és nem rakok reggelenként máglyát a könyvespolcom díszhelyét elfoglaló Sorstalanságból sem...) Mit is mondhatnék erre? Talán ha a vitakultúra minimális szabályait betartva nem használnánk személyeskedő, megalázó, gúnyos stílust azokkal szemben, akik más véleményen vannak, s ha nem hinnénk azt zsigeri félelmeink, előítéleteink béklyóiban vergődve, hogy mindenki, akit foglalkoztat a trianoni tragédia, vagy épp a magyarok őseit a keleti lovas nomád népek közt keresi, az maga a (szálasista, horthysta, irredenta, fasiszta és persze legfőképp orbánista) patás ördög, nem ott tartana a magyar baloldal, ahol jelenleg.

Mindenesetre azoknak, akikben dereng még a nyitottság és az intelligencia lámpafénye a pártideológia mindent beborító sűrű köde mögött, és akik képesek értelmes, kulturált emberi pábeszédre, ajánlom szíves figyelmébe a National Geographic legutóbbi számát, amelyben Hoppál Mihály, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének volt igazgatója, az Európai Folklór Intézet vezetője számol be lebilincselően érdekes ujgúriai utazásairól.

Hajnal Sebestyén
történész
Győr