In memoriam Mosonyi Emil
Szomorúan olvastam Szentgyörgyi Zsuzsa Mosonyi Emil emlékére írt kitűnő írását, amelyből értesültem a példamutató életet élt, kiváló tudós és tanár haláláról.
Azon szerencsések közé tartozom, akik előadásait hallgathatták a Budapesti Műszaki Egyetemen. Nemcsak halála miatt vagyok szomorú, hanem a „magyar átok” miatt is, amely szerint kiválóságaink kénytelenek új hazát keresni. Utólag büszkék vagyunk Nobel-díjasainkra, de szeretünk elfeledkezni arról, hogy – főleg politikai okokból – többségük elhagyni kényszerült Magyarországot: külföldi állampolgárként vették át a megérdemelt díjat, vagy értek el világhírű eredményeket.
Sem a kommunista Kínát, sem a Szovjetuniót nem érdekelte Mosonyi forradalomban betöltött szerepe, és még ott is szívesen fogadták szakmai tapasztalatait. A németek pedig örültek, hogy náluk, és nem másik nyugati országban telepedett le. Csak Magyarországon mocskolták olyanok, akiknek a szakmai hozzáértése köszönő viszonyban sem volt az övével.
Fülöp Sándor
E-mail
HozzászólásokÖsszesen: 1 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Emberségböl sincs köszönö viszonyban, nem csak szakmailag...