Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Megrendítő és nagyon fontos írás Krug Emília riportja (18. szám, 18. oldal) egy olyan iskolai erőszaktörténetről, amelyben jól látható, hogy mindkét fél áldozat, de egyikük sem kap segítséget.

A fogyatékos kisfiú nyilvánvalóan feldolgozatlan nehézségekkel küzd, amiben a szülők nem képesek megfelelő támogatást nyújtani, nekik is segítségre lenne ehhez szükségük. Az iskolák nem értik a gyereket, nem érzik feladatuknak a probléma feltárását, javaslatok tételét, vagy visszautasításra találtak, a szülők nem akarják meghallani, hogy mi a valódi gond. Az „elkövető” gyerek áldozata a napjainkban oly gyakori előítéletességnek, kiszolgáltatottságnak, akit a szülei okosan szeretnek, támogatnak, de megvédeni nem tudnak, lévén maguk is kiszolgáltatottak. Az iskola nem akar érdemben részt venni a kialakult helyzet megoldásában, pedig ez megmérgezi a többi gyerek életét is, és nehezíti, ellehetetleníti az iskolai munkát, jelentősen rontja az igazságba vetett bizalmat, a pedagógusok tekintélyét.

Az eset klasszikus példája annak, hogy azokkal az eszközökkel, amelyek a történtek teljes körű és átlátható közös feltárását és megoldását segítik, gyorsan és hatékonyan lehetne eredményt elérni, ami mindkét családnak, a pedagógusoknak és a többi gyereknek is számtalan tanulságot és hasznosítható tapasztalatot hozna, a konkrét probléma feloldásán túl. A helyreállító igazságszolgáltatási, mediációs technikák alkalmazása ebben az esetben ideális lenne. Ennek keretében minden érintett egy körben leül, és a felkészült facilitátor – közvetítő – segítségével végigbeszéli a történteket, mindenki kap időt arra, hogy saját verzióját, fájdalmait, haragját, frusztrációját kifejezze, az érintett gyerekek, a szülők, a pedagógusok és mások. Végül közösen állapodnak meg abban, hogyan lehetne a történteket jóvátenni, kinek milyen segítségre van szüksége ehhez. Békekötéssel zárul a megbeszélés, és ezzel mindenki nyertes lesz, senki nem veszít.

Ez a módszer gyors és hatékony, és nemcsak a konkrét esetet oldja meg, megtanít a nyílt kommunikációra, a minősítésektől mentes érzések és énüzenetek kimondására és a mindenki számára elfogadható megoldások kidolgozására. Sok helyen működik már nálunk is ez a lehetőség, a büntető törvénykönyvnek része a helyreállító technikák alkalmazása, több ezer esetben kerül rá sor felnőtt elkövetők esetében is, az iskolai meghonosítása alapvetően változtatna a mára állóháborúvá vált viszonyokon és kapcsolati kultúrán.

Kell-e mondani, hogy ennél fontosabb dologra nem lehet ma a gyerekeket és felnőtteket megtanítani, különben nem csak három, hanem annál sokkal több csapás fog minket érni a következő években.

Herczog Mária
E-mail