Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Fél térdre ereszkedett ember, fején sportos csuklya, arca elé kedvenc focicsapatának sálja kötve, kerek nyílás a szájnál. Mellkasán tenyérnyi kokárda virít, noha nem március 15-ére készül. A kokárda mellett fityeg nagy ébresztőórája, vastag aranylánccal a nyakában. Lábán Martens-bakancs.

Egyik kezében macskakő, a másikkal épp hoz magával még egy embert, aki szabad kezével egy magyar vizslát vonszol pórázon. De a kutya húzódozik, nem akar együtt mozdulni. Hiszen ösztönlény...

Fekete mellénykéje zsebéből cuki kis piros-fehér csíkos zászlócskát lenget a Németország felől fújdogáló, ultralágy szellő.

A térdelő fan éppen arra gondol, hogy milyen jó lenne, ha elegen lehetnének, akkor talán még egy kört is csinálhatnának. Vagy ha lenne még egy szabad keze, tiszteleghetne is. Bár azt még nem döntötte el, hogy hogyan.

Szemei fénylően villannak az előtte álló öltönyös alak felé. Ezt csak hátulról láthatjuk. Bal kezében villáskulcsot szorít görcsösen, jobbjában papírhalmaz. Az iratokon olvasható: petíció, ultimátum, népszavazás, takarodj, EU nem, nem.

Zakója feltűrve, csuklóján márkás karóra, amelyen – jobban szemügyre véve – látni, visszafelé számlálja az időt. De – ó, jaj – valami nem stimmel a ruházatával. Igen, a nadrág szára alól narancssárga gumicsizma lóg ki...

(Név és cím szerkesztőségben)