Hetilap kereső

168 Óra írása

Nincs kétségem, hogy a lap által indított emlékezésfolyam hozzám hasonlóan sok-sok olvasójuk emlékeit mozgatta meg a húsz évvel ezelőtti események kapcsán.

Valamikor 1988 vagy 1989 nyarán egymást érték a tüntetések. Például az esztergomi szemüvegkeretgyár dolgozói – élükön a gyár igazgatójával – azt követelték, hogy önállósodhassanak a MOM gyámkodása alól. Én meg néztem ki a fejemből: az igazgató meg az üzemegység többi vezetője érdekében vonul fel az esztergályos meg a műszerész?

De így volt ez a legtöbb esetben, mivel a hetvenes években a vidéki ipartelepítés programját úgy hajtották végre, hogy a fővárosban működő vállalatok üzemegységeket hoztak létre. Tény, hogy ezek közül sok gazdaságosabban üzemelt, mint a létrehozó anyavállalat, de az is tény, hogy az anyavállalat kapcsolatai nélkül az üzemegység is életképtelen lett volna.

Azokban az években már megjelentek a külföldi befektetők is: érvényben volt a privatizációs törvény. A reménybeli külföldi privatizátorok elsősorban az esztergomi szemüvegkeretgyárhoz hasonló üzemeket környékezték meg, a szűk vezetésnek nyugati jövedelmet, saját használatú nyugati gépkocsit ígérve. Ezeknek az üzemeknek a döntő többsége egyszerűen eltűnt. Vezetőik eladták. Az esztergályos, a műszerész, a kohász, a szövőnő, a varrónő, a marós, a gyalus, az asztalos, a mintakészítő, az adminisztrátor, a takarítónő, a kőműves, az ács és a segédmunkások mehettek munkanélkülinek. Másfél milliónyian. (1989-ben még két évre, annyi volt a munkanélküli-segély ideje.)

Ezt a veszteséget a mai napig nem tudjuk kiheverni. Ma is az alacsony foglalkoztatottság miatt senyved a magyar gazdaság. Ráadásul ugyanez játszódott le a nyolcvanas években világszínvonalon elismert magyar mezőgazdaságban, egy-két évvel később, a téeszek szétverése után.

Ugyancsak rendszerváltási emlék: a tévében panaszkodik a nyugdíjas falusi néni: nem hozza a téesz a kukoricát, ami a bevitt földje után jár, miből nevelje az állatokat? Kiderült: a téesz földjeit kárpótlásként kiosztották. A néni is megkapta, amije volt hajdanán. Akkor honnan várja a kukoricát? Ott a földje, visszakapta, termelje meg! De ezt már senki nem mondta neki! Csak sopánkodott a riporter is, hogy a kormánynak (ha jól emlékszem, éppen az Antall-félének) kellene lépnie. Hová? Merre? Kapjon kapára-kaszára a minisztériumi apparátus, és művelje meg a néni földjét? És a többiét?

Rátesi Margit
E-mail