Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Hősi erénynek minősült akkoriban az a romantikus vállalkozás, amelynek keretében magyar önkéntesek jelentek meg a szovjet–finn háború helyszínén.

Laikusként sem félek kimondani: sok volt közöttük a kalandor, a jobboldali. Például a C. A. Macartney brit történelemtudós által is kártékony nyilaskeresztes agitátornak, erőszaktevőnek nevezett Kémeri Nagy Imre főparancsnok. Ő 1936-ban az Aranykopjás Egyetemi Zászlóalj szervezője volt, székely fokossal kezében a Kereskedelmi és Iparkamarát szétverő rohamcsapatot vezette, majd 1938-ban a Felvidék területi revíziója végett létrehozott, hírhedett és erőlködéseik ellenére a határon túl szétvert rongyos gárda parancsnokainak egyike. Példaképe a tiszti különítményes gyilkos, Héjjas Iván volt.

Történetük tragikomikus: Sztálin, hogy a szovjet határ Leningrádtól távolabb kerüljön, területcserét ajánlott Finnországnak. Amikor a finnek visszautasították a szovjet követeléseket, a Vörös Hadsereg 1939. november 30-án hadüzenet nélkül megtámadta az országot.

A finn vezetés segítséget kért Európa országaitól. A magyar önkéntesek toborzását Teleki Pál kormánya szervezte. A felhívás december 16-án jelent meg. 1940 márciusának végéig több ezer férfi jelentkezett önkéntesnek a Szentkirályi u. 8. sz. alatti toborzóirodában. A jelentkezőket orvosok, jogászok alaposan megszűrték. Különös gonddal vizsgálták, hogy nem kommunista szimpatizánsok-e.

A kiválasztott mintegy 350 fő alkotta a Magyar Önálló Önkéntes Zászlóaljat, amelynek Kémeri Nagy Imre főhadnagy lett a parancsnoka. A zászlóalj „alapját” Kémeri Nagy „rongyos gárdájának” a Felvidéken történt szétverése után megmaradt elemei képezték. A 350 fős zászlóalj 24 tiszttel, 52 altiszttel és tisztessel, 2 orvossal és 2 lelkipásztorral volt „kistafírozva”.

Az önkéntesek különvonaton utaztak norvég sítáborba utazó turistákként. Nem kapkodták el az indulást: a vonat a Déli pu.-ról 1940. február 7-én indult, és megkerülve Nyugat-Európát vonaton, hajón és gyalog 1940. március 2-án (!) érkezett meg a nemzetközi csapatok állomáshelyére, Lapuába. Ott zajlott a kiképzés. De az egység a békekötés miatt már nem került frontra. 1940 májusában hazajöttek.

Nagyszerű sítúra volt!

Györky Zoltán
Kaposvár