Nincs autópálya matricám, a régi 7-es úton kocogok hazafelé a telekről vasárnap este. Martonvásár előtt van egy szakasz, ahol két sáv megy Budapest felé. Mégis beáll mindkét sáv a hírhedt martonvásári lámpának és a nagy forgalomnak „köszönhetően”. Egyszer csak mit látok: egy teherautó elkezd jobbról előzni harmadikként.

Nem autópályán vagyunk, leállósávnak híre-hamva sincs, csak a fűsáv az árokkal és az 50 méterenkénti jelzőoszlopokkal. Ott próbál a delikvens elférni úgy, hogy se az árokba ne boruljon bele, se az oszlopokat ne irtsa ki. Tehát még csak nem is személyautó, hanem teher, súlyosbítva a platón a menetirányra merőlegesen kikötött lóval (!), mely az egyenetlen út és a relatív gyorshajtás miatt kétségbeesetten sasszézik, hogy valahogy megtartsa egyensúlyát. Az első adandó alkalommal újabb nyaktörő mutatvány: lovastól irány a learatott búzamező! Ott aztán lehet száguldani, akár 10-20 tutyimutyi lúzer is megelőzhető, aki nem jött rá az okosságra, vagy nem meri megreszkírozni a kunsztot.

Mire eszembe jut, hogy ezért a felvételért valamelyik bulvárlap, vagy kereskedelmi tévé akár fizetne is, és előszedem a mobiltelefont, a merész mutatványos már eltűnik a távolban. Később ugyanezt a búzaföldes műsorszámot egy Lada Niva terepjáró is bemutatja. Magamon kívül (én ott vagyok) nem látok senkit, aki megdöbbenne a látottakon. Jóval magasabb az ingerszint, mint akár pár éve... Lassan semmin sem csodálkozunk. A körülöttem araszolók közül ezúttal senki nem követte a példájukat. Most nem.

Hazaérek a hosszú araszolás után. Egy szelektív hulladékgyűjtőnél meg kéne szabadulni a telekről hazahozott szeméttől: PET palackok, újság, sörös doboz. Ott nem volt szívem a csurig teli konténerek mellé lerakni őket, úgy döntöttem, inkább hazahozom, Pesten talán kicsit jobb a helyzet.

Itt szembesülök a másik jellemző kortünettel, egy újabban divatba jött őrülettel, bár már nem először. Az üvegeket tartalmazó konténer a pisai ferde tornyot idéző módon áll félig kinyílt aljával egy kupac törött üvegcserépen. Miért? Mert hajléktalan honfitársaink új divatnak hódolnak. Valaki rájött, hogy a „gazdagok” időnként olyan üveget is képesek kidobni, mely visszaváltható lenne, de ahelyett, hogy a csórókra való tekintettel letennék a konténer mellé, beledobják. A bedobott üveg persze nagy valószínűséggel ripityára törik. De hátha mégsem...

Szomorú sorsú barátaink tehát feldöntik a konténert, és alulról kotorásznak benne azért az esetleges 1-2 üvegért, mely csorbulás, törés nélkül átvészelte a behajítást és 10-20 Ft-ért visszaváltható. Aztán megpróbálják visszaállítani a konténert, de a kiszóródott üvegtörmelék miatt ez nem sikerül igazán. A tartályt ürítő, prosperáló munkaviszonyától eufóriás kukástól persze nem lehet elvárni, hogy fel is takarítsa az ürítés után ott maradt törmeléket.

Itt tartunk 2011. őszén, a munkahely „teremtés” kellős közepén. A teremtésit!

Vadász Ferenc

Korábbi cikkeink a rovatban

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Vissza a lap tetejére