Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Ha Koltai Tamás publicisztikáit olvasom, olyasmit érzek, mint ha hazaérkeztem volna. Mint amikor egy tengeri utazás után végre stabil talajt érez az ember a lába alatt. Mondom ezt akkor is, ha írásának keserű igazsága végtelen szomorúsággal tölt el.

A Beszélgetni tilos című írás tartalmi részét – miszerint a pagodában a folyamatosan bömbölő rádióadás miatt nem lehet beszélgetni – csak megerősíteni tudom.

De be kell vallanom, hogy az elmúlt évtized valamenynyi kultúr(politikai) botránya, az elbocsátások, elhallgattatások ellenére sem terjedt volna odáig a fantáziám, hogy a véleményt ilyen módon is lehet korlátozni. Naiv módon a pagodát harsányan uraló adást valamiféle házon belüli magamutogatásnak, főnöki erőfitogtatásnak gondoltam, semmint tudatos „nevelési” eszköznek.

Újabb leckét kaptam tehát abból – bármily nehéz is bevallani –, hogy politikai naivitásomnak nincsenek határai, mint ahogy a Such-féle kultúrkomisszárok romboló tevékenységének sem.

A vicc csak az, hogy a pagoda, amely nem is olyan rég rádiósok-színészek-zenészek legizgalmasabb találkozóhelye volt, eme elnöki túlbuzgóság nélkül is nélkülözi a vitát, lévén ebben az atomjaira hullott, legjobbjait réges-rég elküldött, megalázott, legnívósabb műsorait beszüntetett intézményben már jószerivel nincs, aki vitázzon.

A megmondók és hozzá nagyokat bólogatók korának hajnalán sejlik fel Koltai cikkének hatalmas igazsága (elnézést, kedves Bibó István): demokratának lenni annyi, mint félni. Igen, félni. Mert ha félsz, azt csinálnak veled, amit akarnak...

Milyen pitiáner dolog ehhez képest Such havi 9,4 milliója...

Horn András
klarinétművész
E-mail