Közüzem
Valaha a közüzemi szolgáltatók mind állami tulajdonban voltak. Mondhatnánk: részei voltak az államhatalomnak. Hivatalos ember volt az óraleolvasó, nyugdíjas állással, állami védelemmel. Amit kiutaltak számunkra a közösből – villanyt, gázt, vizet –, illett köszönettel elfogadni, hisz olcsó volt, és állami. Mindannyiunké.
Aztán a közüzemeket eladták. Megvették őket ilyen-olyan új tulajdonosok. Emelgetik is az árakat.
Közülünk a galamb-lelkűek azt szeretnék, hogy a kiskorúsító szocialista elosztás elmúltával végre vegyenek bennünket partnerszámba. Ne küldjenek olyan számlákat, amelyeket elolvasni sem tudunk, ne rajtunk spórolják meg az óraleolvasó fizetését, státusát, vegyék tudomásul, hogy kívül kerültek az államhatalom sáncain. (Kivásárolták magukat belőle!) Üzlet ez csak, még ha monopoltermészetű is.
Én meg emelem a tétet! Azt mondom: ne partnernek tekintsenek bennünket. Kevés az! Hanem vevőnek! Akinek előre kell köszönni. A pillantását lesni. Különben be lehet csukni a boltot, pláne ilyen krízises időben. Hiszen mi tartjuk el őket!
Tessék hát bátran udvariaskodni velünk! Maguk is jobban járnak!
Kiss Matilda
E-mail
HozzászólásokÖsszesen: 0 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!