El innen?

Akkor most mi van itt tulajdonképpen? Tömeges el-, illetve kivándorlás? Emigrálás? Menekülés? Netán „kitántorgás”? Kétségbeesett munkahelykeresés? Ezek mind? És miért? Kormánykörök szerint nincs baj, a fiatalok tapasztalatot szereznek majd, aztán – látván az unortodoxia apoteózisát, az orbánizmus–matolcsyzmus diadalát – örömmel jönnek majd vissza (már 2014-ben, nyilván a Fideszre szavazni), és a megszerzett tudásukkal, tapasztalásaikkal tovább lendítik egészen a csillagos egekig hazánk gazda(g)ságát.

Nincs baj tehát egy csepp se, hogyan is lehetne, amikor ennyire jó kezekben van az ország, szó sincs menekülésről, esetleg – és csak átmenetileg – munkahelykeresésről meg egy kis tapasztalatszerzésről.

Mármost csak azt nem értem, hogy a nyelvelsajátításon kívül miféle hasznos dolgot tanulhatnak a fiatalok és a kevésbé fiatalok a még ortodox gazdaság- és társadalompolitikát folytató, súlyos válsággal küszködő Nyugat-Európától. Ott csak a romlást meg a rontást tanulhatják, meg a válságba döntést. Miért nem mennek inkább Kelet felé, tárt karokkal várná őket Belarusz, Ukrajna, Azerbajdzsán, Tádzsikisztán, Mongólia, Kína (ja nem, ott így is sokan vannak), Irán, Irak stb. Ott kéne tapasztalatokat gyűjteni, azokat tudná jól hasznosítani a Keletre horgonyozni készülő (új) Magyarország.

Komolyra fordítva a szót, én sokkal előbbre vártam a tömeges menekülést, még a választások előtt. Hallhattunk, olvashattunk arról, hogy az Orbánéra emlékeztető Kaczińsky ikrek féle őrület idején százezrek hagyták el Lengyelországot, és egy részük persze maradt is új, kényszerűségből választott hazájában. Itt lassabban indult meg a folyamat, de ne legyenek kétségeink, hamarosan föl fog gyorsulni. Egészen addig, amíg erőszakkal le nem állítják. A Jobbik már vizsgálóbizottság összehívását sürgette, amely hivatva lenne megtalálni az okokat és az ellenszert. Ha ők lennének hatalmon, már rég megtalálták volna. Mit nekik unió, ők be sem akartak lépni...

Nem tudni, mire gondolt Orbán Viktor, amikor a jóisten segítségét is bekalkulálta a dolgok további alakulása tekintetében, tudniillik hogy fenn lehet-e majd tartani a demokratikus viszonyokat. De azt okkal föltételezhetjük, hogy ha az elkövetkezőkben túl sok fiatal (és nem fiatal) akar szerencsét próbálni és „tapasztalatot szerezni” Európa vagy a világ normálisabb részén, akkor majd tényleg tenni kell valamit. Ahogyan az már lenni szokott, afféle jobbikos észjárással: uniót faképnél hagyni, határokat lezárni, oszt jó napot.

Ne legyen igazam, de eddig még nem tudtam olyan képtelenséget kitalálni, ami aztán legalább részben meg ne valósult volna...

Gulyás András
E-mail