Levélhullás
Kedves András!
Én vagyok az a panelproli, a diplomámmal, akivel egy mátyásföldi lakótelepen együtt lapátoltad télvíz idején a kocsik közül a havat. (Jó nagy hó volt, kár, hogy akkor is csak ketten értünk rá.) Elfogultan jó embernek tartalak, mert Te voltál, aki a „csúcstechnológiájú” színes magyar tévé miatti lakástűznél segítettél önzetlenül az ott lakóknak.
Tisztellek, mert Te voltál, aki jegyet szerzett egy amúgy ismeretlen lakótársnak, aki végre jól szórakozhatott a műsorodon és a „legvidámabb barakk” cikizésén. „Zember” vagy a javából, mert láttam (ott nyaraltam), mit tettél Orfűért.
Tisztellek, mert oda mertél állni a rendszerváltáskor az elesettek mellé. Bemutathattalak a családomnak a városligeti „mangalicafesztiválón”, ahol nem szégyellted magad árusítani könyvedet, és örömmel, kedvesen, közvetlen mondatokkal dedikáltad.
Becsüllek, mert ide- vagy odaszavazásod ellenére most, hogy ismét eljött nálad az a pillanat, amikor úgy érezted, szólnod kell, szóltál.
Hányan vagyunk így, mint Te, akik 1990-ben az MDF-re szavaztunk, mert hittünk abban, amit ígértek. Hányan vagyunk, akik azért szavaztunk a mára elátkozott SZDSZ-re, mert ott legalább olyan arcok voltak, akik megszenvedték a „puha diktatúra” keménykedését. Hányan vagyunk, akik hittünk abban, hogy a fiatalok talán nincsenek megrontva, talán majd ők...
Most szembe kell néznünk egyrészt a tükörrel (Te ezt bátran megteszed), a megsemmisült vágyainkkal, a becsapottságunkkal.
Nekem, milyen furcsa, 1998-ban a „megfigyelési ügy” volt az, amikor végképp megundorodtam attól, amit a „kaméleoni” Fidesz képviselt. Igen, és megundorodtam 2002–2006 között (utolsó aktív korszakomban) a baloldalon a közbeszerzési anomáliáktól, a zsebre dolgozó köztisztviselőktől, a minden posztot vállaló, „hithű” MSZP-s politikusoktól is. Mégis kevesebb idő kellett (nem tudom, szerencsém-e), hogy rájöjjek, ez a fanatizált jobboldal a legveszélyesebb. Mert ezek tényleg hiszik, ha kell, egész Európát legyőzik. Nem erővel, á, dehogy, ahhoz bátorság kell. Hazudozással, kettős beszéddel, visszamutogatással, a „nemzeti sár” szétterítésével.
Most, ahogy a számtalan hozzászólást olvasom, látom, szeretnének Téged (akár Mellárt) árulónak tartani. Nem is érdekli őket, mit miért teszel, mit mivel indokolsz. Mi lett a bűnöd? Nem lépsz egyszerre. Szerintem soha nem is léptél egyszerre. Maradj is ilyennek, meglátod, sokan állnak majd mögéd, vallástól, származástól vagy iskolai végzettségtől függetlenül!
Végvári József
E-mail
Facebook hozzászólások
HozzászólásokÖsszesen: 6 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Nem lépsz egyszerre...
Gondolom itt különbséget kell tenni egyéni és közösségi érdekek között. Vannak időszakok amikor nem kérdéses, hogy melyik kerül első helyre...
Nagy Bandó cikkét bírálok (főleg jobboldalról) azt vetették a szemére a fórumon, hogy szembemegy, a hivatalos FIDESZ ideológiával (mint Mellár), tehát áruló.
"kiskacsa" által felvetett kérdések jogosak, ki előbb, ki később eszmél. Nekem a lényeg az, ha valakiben marad annyi tartás, hogy vállalja. Ettől vagyunk gyarló emberek.
Végvári József azt írja, 1998-ban a megfigyelési ügy után végképp megundorodott a kaméleoni Fidesztől, ill. amit képviselt.
Nagy Bandónál ez nem mondható el, különben nem erősítette volna a kétharmadot. Megfigyelési-ügy, Postabank-story, szerverfeltörés, gripen-beszerzés 15 milliárdos kenőpénz fejében, olajügyek 85 évre titkosítva, tokaji borcsaták, "ne mi kapjuk a legtöbbet", újnácik felnevelése, az ország kettéosztása, gyűlöletbeszéd...
Vajon ezek mind semmik, ahhoz képest amit Hagyó, Zuschlág... tett Nagy Bandó szemében!?
Tényleg mi a bűne N. B. Andrásnak és Mellárnak?
Nem lehet, hogy az értelmiségi és véleményformáló létből adódó felelősséget kérik számon bírálói???
Egyetértek.
Valahogy teljes mértékben osztom Végvári véleményét és meglátásait.
Biztosra veszem, hogy "Bandó" ismeri a tisztességet, becsületet testközelből. Az én Köztársasági Elnökömet ilyennek képzelem el. Sajnos ilyen a kormányzó pártokban ma már nincs.