Levélhullás
Magyarságtudomány?
Kezembe került egy úgynevezett magyarságtudományi füzet. Ez a szám teljes egészében finnugor eredetünk cáfolásáról, tagadásáról szól.
Azt állítják a szerzők: mindenki, aki a finnugor eredetet vallja, nemcsak butaságból, hanem szándékosan, magyarellenességből teszi ezt („az a gonosz Budenz!”), hogy ezzel elvegye önbecsülésünket, megtörje öntudatunkat, lealacsonyítsa nemzetünket.
Mitől jobb nekünk most, ha az őseink sumérok, hunok vagy szkíták voltak, és nem finnek vagy osztjákok? Mi változik ettől visszamenőleg? Nem lesz Mohács? Csupa dicsőség és győzelem lesz minden elbukott csatánk? Büszkébben járhatunk-kelhetünk a világban? Netán akkor nemcsak fél Európát, hanem a fél világot követelhetjük vissza mint jogos tulajdonunkat?
Az én nemzeti önbecsülésemnek egy csöppet sem árt a finnugor származáselmélet. Szerintem a magyarok jó vagy rossz híre a világban nem azon múlik, hogy kik voltak az őseink. Ahogyan ma viselkedünk: az a lényeges!
Azt írja ez az olcsó és rémes füzet, amelyet külföldre szakadt hazánkfiai támogatnak lelkesen, hogy Európában nekünk volt először önálló írásbeliségünk. Mit érünk vele, ha nemsokára már nem lesz! Közismert, hogy szép számmal érettségiznek fiatalok, akik alig tudnak írni, olvasni.
Kölcsey erről már régen megírta a véleményét. Huszt című gyönyörű versének utolsó soraiban így figyelmeztet minket, a még olvasni tudókat:
„Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!”
Ez az igazi magyarságtudomány!
Ráczkevy Sándorné
Budapest
HozzászólásokÖsszesen: 2 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Nagyrészt igaza van a levélírónak. Az a nézőpont, amelyet hevesen kritizál, nem az enyém. Ugyanakkor engem is izgat, hogy népünknek mi a valódi történelme, honnan, hogyan kerültünk ide, a Kárpát-medencébe.
Érdekes ötlet a finn rokonság, de nincsenek azonos szavaink, ha jól tudom, még ha nyelvünk szerkezete nagyon hasonlít is. Ugyanakkor a törökökkel, a baskírokkal való rokonság nem tagadható, sőt, állítólag a japánok is rokonaiknak tartanak bennünket, pedig ők aztán jó messze vannak, és nem is értjük őket.
Az eredetkutatásnak ma olyan eszközei vannak, mint soha korábban. Csak még néhány évtizednyi türelemre van szükség, és sokkal több ismeretünk lesz. Addig is figyeljünk Kölcseyre, és előre.
Ezt mar egyszer en is megkerdeztem itt a forumon,de nem kaptam valaszt egy veresszaju jobbertol sem.