Levélhullás
Matolcsy adórendszere
Matolcsy György miniszter a parlamentben kijelentette, hogy hazánkban az adórendszerrel a hatékonyságot kell biztosítani.
A hatékonyságot csak úgy lehet javítani, ha a gazdasági célt az erőforrások minimális mennyiségének felhasználásával érjük el. Ezt a követelményt a jelenlegi adórendszer nem szolgálja. A szűkös erőforrásokat csak akkor lehet jól hasznosítani, ha felhasználásuk egy adott áru előállítása során nagyobb haszonnal jár, mint ha egy másik áru létrehozására fordítanánk. Ez a követelmény az erőforrások szabad áramlását, a versenyt igényli. Az erőforrások pazarló felhasználását csak akkor lehet megakadályozni, ha nyitott, versengő piac van. A kormány jelenlegi gazdaságpolitikája sajnos nem segíti a globaliziálódó világban a hazai vállalatokat az egyre fokozódó versenyben való helytállásra.
Matolcsy György azon kijelentése, amely szerint „az adórendszer nem az igazságosságot, hanem a hatékonyságot célozza meg”, enyhén szólva téves állítás. Ignazio Musu és Stefano Zamagni olasz tudósok bebizonyították, hogy azokban a gazdaságokban, ahol a javak elosztása különösen méltánytalan, súlyos problémák merülnek fel az ösztönzés területén, ami a hatékonyságot fenyegeti. Ezzel ismét eljutottunk oda, amit velem együtt számtalan közgazdász hangsúlyoz: az igazságtalan egykulcsos adórendszer a gazdaság fejlődésének kerékkötője.
Matolcsy Györgynek figyelmébe ajánlom az említett tanulmányban megfogalmazott gondolatot is, miszerint „nem a reálbérek csökkenésével és a kereslet visszaszorításával lehet a kereskedelmi mérleg problémáját megoldani, hanem például az adórendszer reformjával és a közbizalom megteremtésével”. Sajnos az adórendszer reformja és a közbizalom erősen hadilábon áll.
Azt a miniszter is tudja, hogy a jó adórendszert többek között az jellemzi, hogy méltányos, átlátható az adóalanyok számára, egyszerű, betartható és olcsó. A kormány eddigi lépései nem elégítik ki ezen követelményeket, olyan messze vannak a jó adórendszer kritériumaitól, mint Makó Jeruzsálemtől.
Takács Imre
Hajdúszoboszló
HozzászólásokÖsszesen: 4 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Caligula behozta a lovát a szenátusba! Meg a bólogató dögkeselyűit is. Szerintem már nem húzza sokáig. A Felső-erdősor utcában van egy jó pszihiátria.
A szegény ember aki a sörgyárban dolgozott. Pontosan megértette, hogy a gyár tulajdonosnak azért kell kevesebb adót fizetnie, nehogy eltávozzon a környékből A tulajdonos bár rengeteg hasznot hozott neki a sörgyár, bizony igen kicsike munkabért volt hajlandó fizetni a munkásainak, mert hát a gazdag embernek semmi sem elég, még ha anno ügyeskedéssel jutott a sörgyárhoz potom pénzekért. De hát a szegény embernek szüksége volt a munkájára. Így hát a szegény ember egyre több adót/Áfát meg mindenféle értelmezhetetlen nevű kifizetéseket teljesített, a családja már napjában csak egyszer evett a kukából, nem fűtöttek, nem jártak orvoshoz és esténként sötétben nézték a Való Világ-ot. Na akkor szokott rá a szegény a sörözésre és akkor szembesült azzal, hogy a sörgyártulajdonos gazdag ember, bár abból gazdag, hogy az emberek söröznek és éhbéréért dolgoztatja őket és kevesebbet adózik, még a sört is fele annyiért issza. Nos hát akkor jól megverte. A gazdag ember elment szerencsét próbálni máshol és máshová vitte a gyárát. A szegény meg reménykedett, hogy a következő gazdag ember aki megveszi a sörgyárat ad kedvezményt a saját dolgozóinak a sörfogyasztásban, ha már ők termelik neki ki a gazdagságot. De az is lehet, hogy a szegény ember fellázadt és hosszú kínlódás helyett, főbe lőtte magát a nagykanállal. Na akkor omlott össze a gazdag ember szépen megépített világa, nem volt aki megtermelje és megigya a sörét, vagy aki helyette is adózzon. A Való Világban így találták fel az önerőből-pincében főzhető sört.
Bocsá’, ezt nem lehetett kihagyni
Nem tudom honnan szedted de jó!!!! hi-hi-hi.
Adórendszer
Tételezzük föl, hogy 10 ember minden nap elmegy sörözni és a összesen
100 dollárt fizetnek a végén. Ha úgy fizetnének a sörükért ahogy most
adót fizetünk valahogy így nézne ki:
- Az első 4 ember ( a legszegényebbek) nem fizetnének semmit.
- Az ötödik 1 dollárt fizetne.
- A hatodik 3 dollárt fizetne.
- A hetedik 7 dollárt fizetne.
- A nyolcadik 12 dollárt fizetne.
- A kilencedik 18 dollárt fizetne.
- A tízedik (a leggazdagabb) 59 dollárt fizetne.
Tehát így döntöttek, és a tíz ember minden nap boldogan sörözött
egészen addig amíg a bár tulajdonosa kedvezményt nem adott nekik.
"Mivel olyan jó vásárlók vagytok mától olcsóbban adom nektek a sört 20
dollárral."
Onnantól a sör a 10 ember számára csak 80 dollárba került.
A csapat továbbra is ugyanúgy szeretett volna fizetni a sörért,
ahogyan adót fizetünk, ami azt jelenti, hogy az első 4 embert a
változás nem érintette - ők továbbra is ingyen ittak.
De mi legyen a másik 6 emberrel - a fizető vendégekkel? Hogyan tudják
elosztani a 20 dollár engedményt, hogy mindenki elégedett legyen?
Kiszámolták, hogy 20 dollár 6 részre osztva 3,33. Ha ekkora részt
levonnának mindenki számlájából, akkor az ötödiknek és a hatodiknak
sem kellene fizetni a sörért. Ezért a bár tulajdonosa azt javasolta,
hogy az lenne igazságos, ha mindenkinek a részéből körülbelül
ugyanakkora százalékot vonnának le és tett egy javaslatot, hogy ez
hogy nézne ki. Tehát:
- Az ötödik ahogy az első 4 semmit se fizetne (100% megtakarítás.
- A hatodik 2 dollárt fizetne 3 helyett (33% megtakarítás.
- A hetedik 5 dollárt fizetne 7 helyett (28% megtakarítás.
- A nyolcadik 9 dollárt fizetneb12 helyett (25% megtakarítás.
- A kilencedik 14 dollárt fizetne 18 helyett (22% megtakarítás.
- A tízedik (a leggazdagabb) 49 dollárt fizetne 59 helyett (16% megtakarítás.
Mind a 6 ember jobban járt a korábbi állapothoz képest és az első 4
továbbra is ingyen ivott.
Amikor kimentek a bárból az emberek elkezdték összehasonlítgatni a
megtakarításukat.
Én csak egy dollárt kaptam a 20 dolláros engedményből ő pedig 10-et
mutatott a tízedik emberre.
Ez igaz kiáltotta a hetedik. Miért kap ő 10-et mikor én csak kettőt? A
gazdagok kapják az összes kedvezményt.
Várjunk csak kiabált az első négy kórusban - mi nem kaptunk semmit - a
rendszer diszkriminálja a szegényeket.
A kilenc ember körülvette a tízediket és elverték. A következő este
csak kilencen jöttek el sörözni, leültek és a tízedik nélkül itták a
söröket. Amikor a fizetésre került a sor rájöttek valami fontosra. Még
együtt se volt annyi pénzük, hogy a számla felét kifizessék.
Ez az, ahogy az adórendszerünk működik. Az emberek, akik a legmagasabb
adókat fizetik, kapják a legnagyobb kedvezményeket az
adókedvezményeknél. Ha túladóztatják és támadják őket, azért mert
túlságosan gazdagok egyszer csak nem lesznek köztünk többet. Sőt
előfordulhat, hogy külföldön fognak inni ahol a légkör barátságosabb.
Azoknak, akik ezt értik, nem kell magyarázni.
Azoknak, akik nem értik, nem lehet elmagyarázni.