Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Első alkalommal fordul elő, hogy lapjuk egyik írása ambivalens érzéseket ébreszt bennem. A Stohl-„jelenség” kapcsán Fáy Miklós a színész és a médiaismertség viszonyáról is értekezik – szerintem túl megengedően. Ez zavar. Bátran kijelentem: minden ember egyforma! Nincs kettős mérce. (Sem a hentesnél, sem az okmányirodában, sem az éjszakai életben, sem semmi másban.)

Abban igaza van Fáynak: bárkit érhet baleset. Csakhogy állítása hamis: „Nem történt semmi jóvátehetetlen.” Valóban?

Egyébként Fáy is – maga mondta nemrég a 168 Óra hasábjain – televíziós szereplése(i) miatt vált igazán ismertté. A kiváló tollú, színházhoz értő ítészt a képernyő tette „híressé”. Stohl esetében Fáy egyfajta médiaszolidaritásra hajlik. Kár.

Megengedő attitűdje a művészvilág bulvárképernyős szerepléseivel kapcsolatban számomra elfogadhatatlan. Azt írja: „Nem képzelem, hogy Stohl András eltékozolta volna tehetségét, amikor a kereskedelmi televízióhoz szerződött. Jól műsort vezetni pokolian nehéz feladat.” Azt hiszem, előbbiben súlyosan téved, utóbbiban viszont teljesen igaza van!

Meggyőződésem: egy magára valamit is adó művészember nem szerződik „haknikirálynak” egyetlen csatornához sem, még ha „jó pénzt” fizetnek is érte. Ezek a személyek ugyanis torz mintaképeket szolgáltatnak. Némi túlzással bár, de életvitelüknek példaként állítása társadalmi veszélyhelyzetet involvál.

Nagy Zoltán
Debrecen