Hetilap kereső

168 Óra írása

Győztes, 90 éves szabadságharcnak nevezte Orbán, hogy visszaadják a szabad gyümölcspárlat-készítés jogát a lakosságnak. (Zugpálinkafőzők kontra fináncok.)

A házi pálinkafőzés feltételeit több mint másfél évszázada az állam szabja meg, mert jövedéki termékről és állami monopóliumról van szó.

Ha most a zselici „fa” szótaggal végződő nevű falvakban (Cserénfa, Gálosfa, Simonfa, Bőszénfa, Ibafa) a gazdák előveszik régi főző-lepárló edényeiket, és megtudják, hogy a hungarikumnak bejegyzett ital minőségét és eredetét védelmező Pálinkafőzés Nemzeti Tanács a házi lepárlást szigorú előírások betartásához és hatósági ellenőrzéshez kötné, az uniós irányelv pedig nem teszi lehetővé, hogy a házi pálinkafőzést a kormány kivegye a jövedékiadó-köteles tevékenységek sorából, akkor nagyot csalódnak.

A 16–17. században a városok egyik tisztségviselője az égettbor-bíró volt, aki a tömény szesz készítésével és kereskedelmével kapcsolatos ügyeket intézte. Összegyűjtötte a kocsmálásból (kocsmálás = ius educillatio, italmérési jog, a nemesi előjogok közé tartozó, ún. kisebb királyi haszonvételek egyike a tradicionális magánjogban a polgári korszak elejéig) maradt seprőt, jelen volt a főzésnél, meghatározta az eladási árat, és kimérette a különböző minőségű szeszféléket.

Remélem, hogy az anyagi áldozatok árán hungarikummá bejegyzett magyar pálinkát nem veszélyezteti egy – a hazai alkoholizmust nagy valószínűséggel növelő, az állam jövedéki bevételeit pedig mintegy 2-3 milliárd forinttal csökkentő – felelőtlen ígéret valóra váltása.

Györky Zoltán
Kaposvár