Mihez kell bátorság?

Az embernek egyszer csak fel kell adnia anonimitását, ha a bátorság kérdéséről szól. Először is nem szeretem, ha kívülállók adják azokat a tanácsokat, ami az itthoniaknak nem csak az élethez kapcsolódó biztonságát, hanem annak esetleg elvesztést is jelentheti (ezért tartom az ilyen embert, még, ha igazat ír is "provokátornak".) Most megtapasztaltam, milyen, ha valakinek a véleményét szerkesztői (terjedelmi) okokból kicsit meghúzzák. Ezért mellékelem azt a véleményemet, amit a Bartus féle cikkre neki válaszoltam volna, ha esetleg elolvasná a beírásokat.
Azért köszönöm a vitát.

Végvári József
Most hogy Lantos Tibor hozzászólását olvastam elbizonytalanodtam. Mit tudok én egy ilyen színvonalas "tanulmány " után írni?
Mivel az írás nekem feszültségoldó, mégis bátorságot gyűjtöttem, és elküldöm a gondolataimat.
Az, hogy valaki milyennek látja Amerikából az országot, az sokszor szubjektív érzések hatása. Találkoztam olyannal, aki Isteníti a mostani kormányt, és olyannal, aki mint a szerző, fasiszta diktatúrát jövendöl. Debreczeni könyveit olvasva, sokszor találkoztam olyan, a két világháború közti korszakból származó idézetekkel, amelyek nem csak áthallásosak a mostani rendszerrel, de szinte hasonlóak is. Ő mégse jut el addig, hogy egy ország teljes lakosságát megbélyegezze, mondván a mi összetartó "vallásunk" a korrupció. Szeretném minden magyar állampolgár nevében visszautasítani, hogy általánosít. Visszautasítom, mert nem itt él, nem kell a mindennapi megélhetésért harcolnia, és mert hihetetlenül elfogult az Egyesült Államok rendszerével szemben.
Mint egyszerű gondolkodó ember, most felsorolhatnám, miért nem szeretnék Amerikában élni, (mert nem szeretem a fegyverek hatalmát, mert nem szeretnék munkanélküli, drogos, csöves milliók társa lenni, egy állandóan hadban álló ország polgára lenni. )Nem szívesen sorolnám mennyi idő kellett ahhoz, hogy megoldják (???)a négerkérdést, hogy honnan indult a világválság, hogy milyen alapon játssza a világ csendőrét az USA.
Mielőtt valaki azt hinné, hogy egy pillanatig is jó érzéssel gondolok arra, ami most a mi kis hazánkban folyik, az téved. Sokszor, és saját nevemet vállalva is támadom, a bigottságát, embertelenségét, a kormány hazug retorikáját, az emberek semmibe vevését, a harácsolást és folytathatnám. Ezt az állapotot persze lehet megváltoztatni, demokratikus módon és "véres " módon is. Aki (Bartus) ez utóbbira szólít fel burkoltan, az számomra egyszerű provokátor. A bátorság ahhoz kell, hogy kibírjuk, hogy ne törjünk meg és a vértelen „89”-t hozzuk vissza.
Nagy előszeretettel támadja az AT V-t (valószínűleg most majd a 168órát is). A tényekkel (személyi megállapításokra gondolok) nem vitatkozhatok, mert nem ismerem a belső világát a TV-nek, sok dolgot én sem értek. Mit keres itt Fásy Ádám műsora, mit keres a HIT gyülekezet, nem szimpatikusak a Havas által vezetett beszélgetős műsorok, ám van egy „Egyenes beszéd”, volt egy” Friderikusz most”, működik a TV ügyvédje. Kik merik még, vagy kiknek "hagyják” az ilyen műsorokat? Belerúgni abba, aki legalább valami fényt jelent? Milyen bátorság ez?
Bartus úr. Ön művelt ember, akinek szívesen olvasom írásait (erre a cikkre is egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet). Mégis „A Talpalatnyi föld” című film Maklári János által megformált "áruló" kubikusa mondatai csengenek a fülembe, mikor az Ön bírálatát olvasom: "Négy gyerekem van, élni kell, élni kell". Gondolkodjon el rajta.

Magam részéről Bartussal maximálisan egyetértek. Békés eszközökkel nem lehet megvédeni a hazai demokráciát ettől a jelenlegi, fasisztoid diktatórikus rendszertől (lásd az utóbbi békés tüntetések eredménytelenségeit). Bezzeg a 2006-os FIDESZ szitotta megmozdulást korántsem lehett nevezni békés tüntetésnek.
Elég szégyenletes dolog, hogy hazai sajtószabadság korlátozása miatt csak az Egyesült Államokból lehet szabadon, következmény nélkül véleményt nyilvánitani a hazai állapotokról. Egyébként pillanatnyilag a legmagyarabb szabad sajtó a New Yorkban kiadott és szerkesztett, interneten lehivható Amerikai Magyar Népszava ahol Bartus is publikál. Ajánlom mindenki figyelmébe.

Nagyrészt egyet szoktam érteni Végvári József hozzászólásaival, de ez alkalommal nem.
Igaz, hogy Amerikából - kibicként - bátrabban lehet szidni Orbánt és forradalmat kiáltani, de Bartus László elemzését érdemes lenne komolyan venni. Nagyrészt, bizony, igaza van. Ezen kívül ő nem tartozik Orbán hívei közé, tehát nem provokátor, hanem lelkes pártolója a mi ügyünknek. Éppen csak Amerikából, a biztos távolból...

Többször is elolvastam a cikket,de nem talàltam provokàlònak.Szerinem tènyeket hasonlìt össze a mai ès a Mussolini idöböl.
Valòban bàtorsàg kell ,hogy az emberek,az elègedetlenek az utcàra menjenek,mert nem lehet tudni,hogy az elègedettek közül kik lesznek azok akik beèpülnek ès majd provokàlni fognak.
Nem kell kibìrni azt,amit ez a kormàny csinàl,föleg azt nem ,hogy az emberekkel,szakszervezetekkel nem tàrgyal,vagy pedig csürhènek nevezi a demonstràlòkat.A 2006-os utcai zavargàsokat valòban csürhe szinvonalon szervezte az akkori ellenzèk.