Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Bekövetkezett, amitől a hisztériára hajlamos magyar közvélemény magát érintettnek vélelmező része retteg: a Fidesz elérte, sőt túl is szárnyalta a kétharmadot. Szeretném emlékeztetni borúlátó polgártársaimat, hogy 16 évvel ezelőtt is volt ilyesmi. Akkor az MSZP szerzett – ha nem is kétharmadot, de szintén igen nagy felhatalmazást jelentő – abszolút többséget. Visszaélt-e a hatalmával? Visszaállította-e a kommunista rendszert? Megtagadta-e a támogatást a kapitalistáktól? Még ha akarta volna is (nem akarta), akkor sem tehette volna, mert nem voltak hozzá partnerek a nemzetközi életben. (Idehaza még csak akadtak volna.)

Ma a társadalom nem diktatúrát kíván, ma sem óhajtja megváltoztatni sem a társadalmi, sem a politikai rendszert, csupán rendet akar.

Megítélésem szerint a magyar társadalom ma – mutatis mutandis – abban a helyzetben van, mint az algériai háború alatti francia társadalom. Elege volt a gyarmati háborúkból, biztonságot, rendet és nyugalmat akart. Stabilitást.

Távol áll tőlem, hogy valamilyen hazai De Gaulle-t lássak Orbán Viktorban, de közjogi és egyéb (egészségügyi, oktatásügyi) reformokra szükség van. És ezekhez a kérdésekhez érdemi módon Gyurcsány Ferencen kívül senki sem nyúlt hozzá. Őt pedig éppen a Fidesz uszításig menő parlamenti és parlamenten kívüli politikája akadályozta meg ebben.

Az óriási felhatalmazás lehetővé teszi a Fidesz számára, hogy önmagában bízó, ha kell, erélyes, a törvényt komolyan vevő, a rendet fenntartani képes demokráciát teremtsen. Nem kell visszariadni attól, hogy ennek folyamatában felmerül az alkotmány módosításának a lehetősége. Ismét Franciaországra hivatkozom. Az Ötödik Köztársaság a reformok végrehajtása mellett is megmaradt demokráciának. Nem is akármilyennek.

Mindehhez meg kell változnia a stílusnak. Javaslom a Fidesznek, hogy ők kezdjék (ahogy ők kezdték a szakadék ásását is). A győző legyen nagylelkű – ne Bourbon.
Hic Rhodus, hic salta!

Del Medico Imre
Budapest