Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Felkaptuk a fejünket Mester Ákosnak a szlogenünkre rímelő vezércikkére. A cikk ugyan dicséri az MSZP vezetőinek taktikai lépését az LMP-visszalépésekkel kapcsolatban, de Mester Ákos nem láthatja, hogy ezek a döntések milyen folyamatokban születnek meg.

Mi döbbenten olvastuk múlt hétfőn a pártvezetők döntését, hogy milyen utódlási szisztémát fog követni a párt, és hogy a változás egyetlen fix pontja a névváltozás. Mintha nem lennének demokratikus formái egy megújulási folyamatnak, nem lennének a pártnak testületei, tagjai. Ez nem egy MSZP nevű vállalkozás, és a pártelnökség nem egy versenyszektorban működő menedzsment, nem léphet túl a keretein, még egy taktikusnak bizonyuló választási visszalépés kérdésében sem.

A következő érthetetlen epizód számunkra az volt, amikor Lendvai Ildikó tegnap magára vállalta a bűnbakszerepet, és egyedül mondott le vezetői posztjáról, az elnökségi tagok csak a „lemondásukat ajánlották fel”, azok, akik vezető tisztségviselőként, kormánytagként sokkal inkább felelősek a párt mélyrepüléséért, mint a pártelnök. A lemondás felajánlása csak súgás a kongresszusnak, hogy ne fogadja el azt. Ilyet azonban az alapszabály nem ismer: valaki vagy lemond, vagy nem, a választmánynak el kell rendelnie a tisztújítást. A kampányban csak Lendvai Ildikót és Mesterházy Attilát láttuk, azok a vezető tisztségviselők, akik láthatatlanná váltak, talán azt gondolták, hogy felelősségüket csökkentik azzal, ha nem kampányolnak, pedig a szimpatizánsok nem felejtenek, pontosan tudják, kik voltak kormánytagok és vezető tisztségviselők, ez a gyalázatos eredmény nekik szól.

Nem hihetik komolyan a párt vezető tisztségviselői, hogy ennyi év után még kaphatnak esélyt egy megújulási folyamatban, amikor ennek elindítására épp elég idő lett volna a nyolc év alatt. A hitelvesztés személyeknek, és nem az eszmének szól, itt nem a Magyar Szocialista Párt bukott el, hanem annak vezetői. A párt tisztségviselői nem válaszoltak a modern kor ideológiai-gazdasági-társadalmi kihívásaira, napi dolgokkal voltak elfoglalva. És nem is voltak befogadóak azokkal szemben, akik gondolkodtak a párt újrapozicionálásán, konkrét kérdésekre konkrét válaszokat kerestek, a verbális modernitást komolyan vették. Mi lepattantunk róluk.

Közel egy éve alakult meg az Újreformkörök formáció. Tagozatok és műhelyek szövetsége, amelyekben olyan fiatalok dolgoznak, akik ennek ellenére nem generációs alapon képzelik el a változásokat.

Értékalapon és programelven gondolkodunk, érdekek és személyi politizálás helyett. Az ország, a nemzet sorsa a gondolkodás vezérelve, amelyet a párt érdeke csak követni tud, a közérdek mindent visz.

Mi elveket, értékeket tisztáztunk, programot írtunk, megoldásokat kerestünk, a honlapunkon több száz szimpatizánst bekapcsoltunk a problémák megoldásába. Szerethető, nyitott pártot építünk, hogy a választóink visszatérjenek hozzánk, és a fiatalok is vonzónak tartsanak bennünket.

Másokkal, másképp gondolkodunk. Sorainkban polgármesterek, testületi vezetők, képviselőjelöltek vannak, akik a bőrükön érezték azt a kiszolgáltatottságot, amelyet a pártvezetők koncepciónélkülisége, az üzenetek hiánya, az elhibázott taktikai lépések okoztak.

Mostanáig türelmesek voltunk, nem akartuk növelni a kibeszélők számát. De most itt a változás ideje. És annak az ideje, hogy a párt sorsát ne hatalmukat átmenteni igyekvő, felelősségüket elkenő politikusok, érdekcsoportok határozzák meg, hanem a párt demokratikus folyamatainak engedésével elinduljon egy közös gondolkodás a baloldal sorsáról, a párt jövőjéről. Az alapoktól tisztázni kell magunkat. Értékrendünket, a társadalmi csoportokhoz való viszonyulásunkat, stratégiánkat. Csendben, halkan, magunkba fordulva, kudarcunkat elemezve.

Sajnáljuk, hogy képviselőcsoportunk nem a változást és a felelősségvállalást tükrözi majd. Bízunk benne, hogy a képviselők között lesz néhány felelős személy, aki engedve a lelkiismeretének, átadja a helyét azoknak, akik a megújulást képviselik a pártban. Mondjuk, a leköszönő elnökség tisztségviselői...

Mi hiszünk a baloldal sikerében. Nem gondoljuk, hogy hosszasan megszédítheti az embereket a változatlanság, az ország bezárkózására irányuló politikai kísérlet. Pártunk vezetői sokat hibáztak, nem kormányoztunk jól, igaz, valójában számtalan eredményünk is volt, amit nem kommunikáltunk megfelelően. Alaposabban fel kell készülnünk egy következő ciklusban önmagunk meghatározására, korszerű, a társadalom minden kihívására válaszoló stratégia megalkotására, modern és progresszív cselekvési programok felvázolására, amelyeknek társadalmi elfogadottságára nagy gondot kell fordítani. Hogy a baloldal újra a helyére kerüljön, hogy legyen olyan politikai erő, amelyik a haladást úgy képviseli, hogy egyszerre csökkenti a globalizáció veszteseinek számát, képviseli a rászorulókat, de a munkából élőket, a rendes adófizetőket is. Olyan politikai erő, amely a közjó minőségén őrködik, fejleszt, és a fejlődés javait igazságosan osztja újra.

A karmester és a zenekar minőségi együttműködése nélkül nincs jó koncert, ezt pártunknak végre meg kell értenie. A demokrácia védelme, a demokratizmus elveinek hangsúlyozása csak akkor hiteles, ha a párton belül is érvényes, és ma ez az egyik legfőbb hiányosság. Rossz szó a tisztújítás, mi tisztcserét szeretnénk. Másokkal, másképp kell politizálni.

Löffler Gábor (MSZP)
az Újreformkörök
Országos Szövetségének
soros elnöke