Levélhullás
Nagybaczoni Nagy Vilmos ígérete
1943 februárjában parancsot kaptak az Ukrajnában szolgáló magyar királyi honvédalakulatok, hogy a tömeges tífuszos megbetegedések miatt létesítsenek járványkórházat a Dorosic nevű helységben, Kijevtől nem messze.
A tífuszos munkaszolgálatosokat ezerszám irányították a kolhozfalu hevenyészett karantén-„kórházába”, amely egy téglaépület néhány szobájából és nyitott pajtákból állt. A karantént drótsövénnyel kerítették körül. Tucatnyi ember halt meg naponta, a tetemeket a közeli istállóban rakták halomba.
1943. április 30-án, a zsidó húsvét utolsó napján a hatóságok úgy határoztak, hogy a járványt véglegesen leküzdik. Az egyik pajtát – benne körülbelül 800 munkaszolgálatossal – felgyújtották. A lobogó fáklyákként menekülőkre a keretlegények géppuskából tüzet nyitottak. Alig tucatnyi sebesült maradt életben.
Amint a rémtett híre eljutott Nagybaczoni Nagy honvédelmi miniszterhez, azonnal elrendelte a vizsgálatot a tűz keletkezésének és a felelősök személyének megállapítására. Az eredményt összegző jelentés szerint azonban senkit sem terhelt felelősség, csak az áldozatokat: „A tüzet az okozta, hogy a zsidók közül néhányan dohányoztak.” És nem történt említés a vérfürdőről, amelyet a keretlegények rendeztek.
Nagybaczoni Nagy Vilmos a tűz után érkezett Dorosicba. Személyesen ígérte meg a túlélőknek, hogy nyárra otthon lesznek, Magyarországon.
Szavát betartotta.
Zsigmond Anna
E-mail
HozzászólásokÖsszesen: 1 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Vannak ilyen kellemetlen,apróbb ügyek,mint például a lengyeleknél Jedwabne!