Hetilap kereső

168 Óra Online írása

"Olyan kormány kezében van a hatalom, amely nincs tisztában a reális célokkal, lehetőségekkel, nincs tisztában a matematika világával. A kormányfő megalkotott magának egy olyan világot, amely csak egy elmebeteg szüleménye lehet, és csapatának minden tagja mélyen meghajol az akarat előtt. Noha az akarat egyenesen a pokolba visz."

Hisz nincs példaképünk. Hisz nincs jövőképünk.

Szenvedek. Szenvedek, mert egy olyan országban ébredek naponta, ahol nincs motiváció. Szenvedek, mert nem érzem biztonságban a jövőmet. Olyan kormány kezében van a hatalom, amely nincs tisztában a reális célokkal, lehetőségekkel, nincs tisztában a matematika világával. A kormányfő megalkotott magának egy olyan világot, amely csak egy elmebeteg szüleménye lehet, és csapatának minden tagja mélyen meghajol az akarat előtt. Noha az akarat egyenesen a pokolba visz.

A kormányfő folyamatosan szembe megy az Európai Unióval, azzal az egységgel, amelytől igen jelentős agrár- és egyéb támogatást kapunk, amely igen jelentékenyen segíti megélhetésünket. 2004-ben népszavazás útján döntött a nemzet, hogy e szervezet tagjává óhajt válni. Nem emlékszem, hogy újabb népszavazásra került volna sor, amelynek alkalmával eldöntöttük volna, ki akarunk lépni az Unió kötelékeiből. A kormányfő minden alkalommal azt hangoztatja, az „elsöprő erejű népakarat” hatalmazta fel cselekedetei, nyilatkozatai megtételére. Én nem tartozom az „elsöprő erejű népakarathoz”, megszavaztam az uniós tagságot, Magyarországon élek, dolgozom, adózom, magyar állampolgár vagyok, ennek szellemében elvárom, hogy a gazdasági jólétem biztosítása érdekében a kormányfő a tagságunkkal összhangban alkossa meg politikáját.

Manapság a magyarság kérdése, és a múlt üldözése határozza meg a mindennapi politikát. Nem óhajtom a magyarság és a „zűrzavaros évtizedek” címkék taglalását olvasni mindennap a sajtó hasábjain. Nem akarom azt hallgatni, hogy a „szocialisták, a kommunizmus hogyan dúlta szét az országot”, és minden jelenlegi gazdasági, szociális és morális problémáért a szocialista párt a bűnös. Nem akarom azt hallgatni, hogyan lehet a jelenleg pozícióban lévő, súlyos közpénzeken finanszírozott kormánybiztosok segítségével megbüntetni az előző rendszer, az előző kormány vétkeseit.

Szenvedek attól, hogy az országom, amelyben élek, tengődik, amelyben nincs út előre, amelyben állandóan a múlt felé nyúlunk vissza, csak azért, hogy a jövőről ne kelljen beszélni, hiszen a jelenlegi kormányunknak láthatóan ötlete sincs arra, hogyan lehetne azt építeni. A kormányfő olyan világot képzelt el magának, amelyben ő Nagy Sándor, a Kárpát-medence, és az attól keletre eső területek pedig az ő Alexandriája. Sajnos azonban az a keserű igazság, hogy az ország létfenntartásának biztosítása érdekében együtt kell működnünk a társ tagállamokkal, valamint be kell tartanunk az általuk alkotott szabályokat.

{…….}
2011. március 25.
Ez a nap a lelki szegénység fekete napja. Ennél mélyebbre azt hiszem, kormányunk már nem süllyedhet. Ezen a napon tették közzé a kormány azon döntését, amely szerint megszüntetik azokat a megállapodásokat, amelyek forrást biztosítottak a hajléktalanok ellátásához. Összesen két megállapodást hagynak érvényben. Olyan országban élünk, amelyben a kormánynak, a kormány tagjainak NINCS lelke.

A köztársasági elnök havonta súlyos milliókat kap arra, hogy járja az országot, és egyre híresebbé váljon országa szemében többek között nyelvi műveletlenségéről. A hajléktalanok részére napi egy tál leves szétosztása úgy tűnik ennél nagyobb anyagi áldozatot kívánna….

Szégyellem magam, hogy ebben az országban élek. Szégyellem magam, hogy az „elsöprő erejű többség” még nem vette észre, hogy bizalmát olyan emberekbe fektette, akik egy őrült elme agyában megvalósuló színdarab színpadi kellékei, akik pontosan annyit érnek, mint egy marionett bábu… Ami még ennél is rosszabb, hogy ezek a marionett bábuk, akiknek nem havi 150.000 forintból kell megélniük, hozták meg azt a döntést, hogy „a költségvetés nem bírja el ezt a terhet”.

Ilyen, magukat államférfiaknak nevező „emberek” szájából visszataszítónak érzem, amikor azt mondják: a magyar nép hatalmazott fel bennünket cselekedeteink megtételére, különösen, ha mindezt nemzetközi színtéren hangoztatják. Én nem akarok annak a magyar nemzetnek a része lenni, amelyet ezek az ún. „államférfiak” képviselnek.

Abban a pillanatban, amikor a kormány hajléktalanokat érintő, legfrissebb döntését meghallottam a rádióban, rájöttem, hogy Magyarország valóban a nincstelenek országa. A kormány embereinek hiányzik a lelke, az emberi tartása, a normális gondolkodásra való képessége. Ha ezt sokáig tűri a magyar nemzet, akkor nagyon súlyos erkölcsi válságba keveredünk, és félő, hogy ez az átlagpolgár erkölcsi tartása hiányának lesz felróható.

Fekete napja ez a lelki szegénységnek. Azt hiszem, ezen már csak egy forradalom, és a társadalmi összefogás segíthet.

Név és cím a szerkesztőségben