Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Fáy Miklós Michelin-csillagos éttermünkről írott cikkében fájóan cinikus hangot ütött meg.

Persze, hogy nem kell hanyatt esni rögtön holmi csillagok előtt, de itt nem is erről van szó. Az étkezés lehet ünnep is. Az étkezés nem csak gyorsan bekapott büféfalatokból állhat, amiket rágás nélkül lenyelünk, hanem állhat az ízek és illatok harmóniájából, a formák és színek játékából. Úgy vélem, aki ezt észreveszi és élvezi, olyan szemlélettel éli az életét, ami egy kicsit jobb emberré teheti. Meglátja a világ összetettségét, a pillanatban a szépet és az élet adta örömöket. Akinek pedig erre van szeme és szíve, az meg tudja ugyanezt adni embertársainak.

A szmokingot ezzel együtt nem a marhasültjének tiszteletére ölti magára a vacsoravendég, hanem a szakács tiszteletére, aki lehet, hogy két napig értő figyelemmel, aprólékos gonddal készíti el az ismeretlen vendégnek az ételt. A szakácsnak, aki a művész tehetségével egyedül neki, csak arra a falatnyi élvezetre állítja össze a tányéron a fogást. Aki az érzékei által diktált fűszerekkel, friss húsokkal és zöldségekkel, egy szobrász igényességével varázsol a világ ezer tájékáról összeválogatott alapanyagokból egy kulináris műremeket. Egy olyan műremeket, amely mulandóbb a dagállyal eltűnő homokszobroknál is.

A turista, aki végigkóstolja egy idegen város ízeit, cseppet sem lenézendő (amint ez a megjelent anyag sorai közül kiviláglik). A cikkíró szerintem eltévedt a keserűség tengerében. Lásson is, ne csak nézzen. Sőt kóstoljon, hagyja, hogy az illatok körbefonják, és hagyja az ízeket a nyelvén szétomlani. És megérezheti a csodát, ami az élet egy fontos részét jelenti. Ezért a csodáért tiszteljük a hozzáértő szakácsot, szeretjük a remek éttermeket, és örülünk az első magyar Michelin-csillagnak.

Üdvözlettel:
Szélesi Sándor
E-mail

Tisztelt Szélesi Úr!

Elfogadjuk, közreadjuk érzékenységének jelét, a fenti sorokat, de ismerjük szerzőnk, Fáy Miklós ínyenc voltát is, széles körű kulináris műveltségét, e tárgyban kifejtett munkásságát, példás előéletét.

Szerezzünk hát békét: mi is örülünk a Michelin-csillagnak, de nem tagadjuk ki a morgás jogát sem.

Ki ne tudná, hogy az ízlések különbözőek?
(A szerk.)