Igaz, hogy az alaptörvény szerint „Magyarország köztársaság”, de ez csak január elsejével lesz hatályos. Ezt a királyságot akár Gulyás-királyságnak is hívhatjuk névadójáról, Gulyás Gergelyről, aki salamoni segédlettel (nem a bölcs Salamon királyról van szó!) egyik vezető megformálója (deformálója?) volt az alaptörvénynek.

Az első köztársaságot még Károlyi Mihály kiáltotta ki az őszirózsás forradalom idején, de ezt az ellenforradalmi rendszer a „történeti alkotmány” folyamatosságának helyreállítása érdekében – miként erre Navracsics Tibor is nosztalgiával emlékezett – az 1920. évi I. törvénycikkel érvénytelenítette. Így maradt a királyság, igaz, „a királyi hatalom gyakorlása” nélkül. Mivel a folyamatosság az alaptörvény szerint 1944. március 19-ig fennállt, ez is „történeti alkotmányunk vívmányai” közé tartozhat (a zsidótörvényekkel együtt).

A második köztársaságot az 1946. évi I. törvény nyilvánította ki, de ez már arra az 1990. május 2-ig tartó időszakra esik, amikor a történeti alkotmány folyamatossága megszűnt. Az e törvényre való hivatkozást – amelyet tiszteletre méltó módon a parlament doyenje, Horváth János vetett fel – a kormánypártok tiszteletre nem méltó módon le is söpörték az asztalról.
A harmadik köztársaságot 1989. október 23-án kiáltották ki, amelyet az alkotmányról szóló 1949. évi XX. törvénynek az 1989. évi XXXI. törvénynyel történő módosítása (gyakorlatilag teljes átírása) emelt törvényerőre. Azonban egyrészt ez is a „tiltott” időszakra esik, másrészt az alaptörvény ki is mondja annak érvénytelenségét! Ezt alátámasztja az alaptörvény egyik zárómondata, amely az „első” (!) alaptörvényről beszél. Ha pedig „első”, akkor nem lehetett elődje sem.

Tovább erősíti ezt az értelmezést az a tény is, hogy az alaptörvény záró rendelkezései között nincsen szó a korábbi törvény hatályon kívül helyezéséről. Nem tételezhető fel képzett jogászokról, hogy erről megfeledkeztek, nyilván ők is abból indultak ki, hogy ilyen – érvényes – törvény nem létezett.

Tehát: ha az alaptörvény logikáját követjük, és történeti alkotmányunk folyamatosságát tekintjük mérvadónak, akkor a köztársasági államforma nem vezethető le, a „királyi hatalom nélküli” királyság érvényesnek tekinthető jogszabállyal történő megsemmisítésére nem kerülhetett sor. (Ha nincs köztársaság, akkor természetesen Köztársaság térre sincs szükség, miként azt Tarlós István hamar felismerte.)

Fejtegetésemet akár zavarosnak és ellentmondásosnak is lehet nevezni, de ennek oka inkább a fideszes törvénykezés, amelynek ez természetes velejárója, miként azt éppen az alaptörvény bizonyítja.

Ha valaki még mindig nem érti az összefüggéseket, forduljon bizalommal a szerzőkhöz, esetleg Szijjártó Péterhez.
Ő mindent meg tud magyarázni.

Kerekes Ottó
E-mail

Korábbi cikkeink a rovatban

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Vissza a lap tetejére