Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Egyre több helyen látom, megjelennek az adott párt potentátjai, és szavazóbázisuk hűséges csoportjait igyekeznek megszólítani.

Többségük minden szégyenérzet nélkül ígér, gerjeszt érzelmeket, erősíti az együvé tartozást. A jelenlegi kormányzó párt azonban mintha szégyellné, hogy a hárommillió nyugdíjas nagy része többször rájuk szavazott, így szavazóbázisuk jó része közülük került ki.

Nyugdíjas barátaimmal értetlenül nézzük, hogy míg 2006-ban hetente kaptunk valamilyen üzenetet, SMS-t, szórólapot, kerestek meg aktivistáik minket a kopogtatócéduláért, most azt várják, hogy mi kutassuk fel, hova lehet azokat leadni, próbáljunk tájékozódni a gyűlésekről, szerezzünk valahogy meghívót. Nem értem, mi ennek az oka.

Nem vagyunk egyenrangú állampolgárok? Nem érdemlünk meg néhány elismerő szót, hogy mi nem vonulgattunk a kormány ellen a 13. havi miatt? Hogy lenyeljük a nyugdíjaskedvezmények megnyirbálását?

A nagy többségünk életének legalkotóbb időszakát a „szocializmusban” töltötte. Építette jól vagy rosszul az országot, fizette az adókat. Most, miután egyesek ránk sütik az „ingyenélők” bélyegét, már nem vagyunk hasznos tagjai a társadalomnak? Értünk nem érdemes harcolni? Velünk nem kell kommunikálni?

Nekünk még vannak egy sokkal nagyobb esélyegyenlőséget biztosító társadalomról emlékeink, ahol volt munka, volt biztonság, és volt közösségi szolidaritás. Ezek az emberek semmi másra nem vágynak, mint jó szóra, tisztességes beszédre, emberi gesztusokra.

Végvári József
E-mail