Fikció
Pécs polgármestere aznap nehezen tudott elaludni. Keresett valami olvasnivalót, hátha az majd álomba ringatja. Egy történelmi tárgyú könyv akadt a kezébe, belelapozott. Hirtelen megakadt a szeme az egyik oldalon. Az írás azt taglalta, hogy milyen módszerrel történt anno az államosítás.
A kommunisták Rákosi elvtárs bölcs utasításainak megfelelően kinevezték a megbízható munkásigazgatókat, akik aztán egy adott napon bevonultak a kizsákmányoló kapitalisták által bitorolt üzemekbe. A munkahelyükre igyekvő korábbi vezetőket a kapuból visszafordították, azok be se tehették a lábukat többé saját vállalatukba. Coki a kapitalistáknak! Elég a magyar dolgozók kiszipolyozásából! Miénk a gyár, magunknak építjük!
A polgármester arca felderült. Megvan! Majd így tesszük ki a szűrét annak a fennhéjázó, senkiházi franciának! A magyar víz a magyaroké! Le a kapitalistákkal! Majd megtanulják, hogy mi a magyarok istene! És különben is, mit tehetnek, kihez rohanhatnának panaszkodni? Mi vagyunk az erősebbek, mögöttünk áll az egész szovjet hadsereg!
A szél hátán belibegett a hálószobába két gyűrött plakát, és a takaróján landolt. Felvette őket, rájuk meredt: az egyiken egy zsíros tarkó nézett feléje, amelyet egy tányérsapka fedett. Rajta felirat: „Továriscsi, konyec!” A másikon csak egy vastag betűs írás: „Ruszkik haza!”
Furcsa érzésre riadt fel. A keze valami nyirkos izébe lógott.
Kovács István
Budapest
HozzászólásokÖsszesen: 0 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!