A hivatalom munkáját közvetlenül érintő keretes írásban szereplő „megállapodás” – ami a tényszerűség kedvéért az országgyűlési biztos jelentése volt, a törvény az ombudsmannak ezt az eszközt biztosítja – nem pontosan azt és abban a formában tartalmazza, mint amivel az újságíró lezárta az egyébként kiváló cikket. A jelentésben azt kértem az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatójától, hogy a hajléktalanságukat lakcímkártyájukkal igazoló hajléktalanokat szerepeltessék a jogviszony-adatbázisukban jogosultként, amíg a jogalkotó megszünteti a jelenlegi joghézagokat. Az OEP tehát nem tud jogosultságot keletkeztetni a hajléktalanoknak, csupán az adatbázisában tudja jogosultként kezelni őket. A jogosultság keletkeztetésére ugyanis a társadalombiztosítási jogszabály értelmében minden esetben egy bejelentő szerv kötelezett. A hajléktalanok esetében azonban hiányzik annak meghatározása, ki lehet, ki legyen ilyen bejelentő.

A jogszabályi rendelkezések szerint a hajléktalan emberek is ellátásban részesülnek, még ha a jogviszony ellenőrzése negatív eredménnyel zárul is. Ilyen esetben mind az orvosi ellátást, mind a gyógyszereiket meg kell kapják, az orvosnak, illetőleg a patikusnak azonban figyelmeztetnie kell a hajléktalant, hogy kezdeményezze a jogviszonya rendezését.

Itt kezdődött a probléma, amellyel a jelentésem foglalkozott. A hajléktalan ugyanis hiába fordult az OEP-hez, a legjobb akarata ellenére sem rendezhette a jogviszonyát, mivel a jogszabályi rendelkezés hiányossága miatt az OEP nem tudta felvenni a kapcsolatot a bejelentésre kötelezett szervvel. Az ellátás megtagadásáról jelentésemben szereplő példa azonban nem az alapellátásban, hanem a szakellátásban fordult elő, nem sürgősségi esetben. Ismétlem: az alapellátást a törvény értelmében kivétel nélkül mindenki megkapja, a jogviszony bizonyításának kötelezettsége nélkül is.

Végül pedig az írás utolsó mondatában szereplő nyitott kérdésre – hogy ugyanis mi történik azokkal, akiknek nincs lakcímkártyájuk sem – egyértelmű a válasz: nincs olyan hajléktalan, akinek nincs lakcímkártyája arról, hogy nincs lakcíme.

Ahogyan az a jelentésben is szerepelt, a közterületen élő otthontalan ember esetében a hatályos jogszabályok értelmében lakóhelyeként azt a települést (fővárosi kerületet) kell bejelenteni, ahol szokásosan megtalálható. Ebben az esetben a bejelentett település neve (a fővárosban a kerület megjelölése) mellett „lakcím nélküli” bejegyzést kell tenni a nyilvántartásba és a lakcímkártyára is. A probléma éppen a hajléktalanszállón élő hajléktalanok esetében merült fel. Ha ugyanis létezne olyan közhiteles nyilvántartás vagy lista, amely rögzítené a hajléktalanszállók címét, akkor egy ilyen cím a lakcímkártyán egyértelművé tenné, hogy a felmutatója hajléktalan. Ilyen lista azonban jelenleg nem létezik. A megoldására szintén felhívtam a jogalkotót.

Dr. Szabó Máté
az állampolgári jogok
országgyűlési biztosa

Korábbi cikkeink a rovatban

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Vissza a lap tetejére