Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Mészáros Tamás Lombikpolitológia című írása (168 Óra, 9. szám) késztetett némi kiegészítés írására.

A biológiából jól ismert a trükk: a kakukkmadár a nádirigó fészkébe csempészi a gazdamadárénál valamivel nagyobb méretű egy szem tojását, és részéről ezzel minden „le van tudva”. A gazdamadár garantáltan felneveli – adottságain felüli teljesítménnyel és saját ivadékainak elvesztése árán – a költésparazita kakukk utódját.

A nádirigó egyrészt áldozata annak, hogy a kakukktojás nagyobb mérete elbűvöli, elfogadja sajátjának, sőt büszke rá. Áldozatául esik annak a jelenségnek, hogy bizonyos fizikai paraméterek, testi jegyek és esetleg mértékletesen adagolt túlzott megnyilvánulások mások számára tetszetősek, elbűvölőek és mértéken felül vonzóak.

Az embernek nem jut eszébe elítélni a kakukk viselkedését, hiszen a másik oldalon ő csak egy számára kivételesen adott lehetőséget használ ki, ráadásul nem alkalmaz hozzá erőszakot sem, mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a nádirigó a saját döntésének az áldozata.

Az egészben csak az a visszatetsző, hogy a nádirigónak esélye sincs arra, hogy ésszerűen viselkedjék. Nem szól a fáma olyan nádirigóról, aki kilökte volna a fészkéből a kakukk tojását, szerintem azért nem, mert nem ismerik saját, pórul járt testvéreik eseteit, elszigeteltek és végletesen, végzetesen függetlenek.

Az emberi társadalom esetében többek között a politológusok lennének azok, akik – a médiában való tájékozódást kiegészítve – tájékoztatást adnak az egyik vagy másik fél viselt dolgairól és az egyes esetek előzményeiről.

A tárgyalt publicisztika néhány politológusa, feltehetőleg azért, mert egyfajta divatos, mondhatni, felülemelkedő pragmatizmus vett erőt rajta, áldozatául esett a mai magyar jobboldal (azért hangsúlyozom, hogy mai és magyar, mert egyébként semmi köze a jobboldali eszmékhez) szirénhangjainak, fenyegetéseinek, trükkjeinek és atrocitásainak, amiért cserébe képes feláldozni korábbi önmagát, azt remélvén, hogy lesz jövője.

A nádirigó estében megbocsátható az önpusztító naivitás, a politológusok esetében nem.

Tóth Péter
E-mail