Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Mészáros Tamás Lombikpolitológia című vezércikke igencsak szíven döfhette az érintetteket. Tudjuk, kikről van szó. Név nélkül is. Mészáros a lényeget fogta meg. Nem személyeskedik, hanem a jelenségre figyel.

S az érintettek valóban félnek? Vagy talán tényleg úgy vélik, pozitív változás következik be a prognózis realizálódása esetén országunk történelmében?

A múlt héten volt egy-két jele az önbírálatnak bizonyos Fidesz-prominensek nyilatkozatában. Dodonai önbírálatok persze. Választások előtt mindenki helyezkedni próbál. Ez a vállalkozók részéről érthető, bár undorító. De hogy a szakmájuk szerint tárgyilagos értékelésre „kárhozottak” úgy beszéljenek, ahogy, az már szomorú.

Az érzékeltetés kedvéért idézek a mai politológiai stílusból: „Én nem mondom azt, hogy így. Sem azt, hogy úgy. Pedig hát? Tehát, nahát. Ennek ellenére nem állítom, hogy így, de cáfolni sem tudom, hogy úgy. Sőt. Pedig annak ellenére, hogy ez vagy az, így meg úgy. De azért ez felháborító. És észrevehető. Igaz, nézhetjük úgy is, hogy a kocka fordulása esetén. De forduljon. Akkor legyen az így úgy, az úgy meg így.”

Nem folytatom, bár lehetne napestig. Csupán arra kérem a szakembereket: értékeljék az ígéreteket. Mivel a kampányok erről szólnak. Értékeljék a realitásukat. Ha pedig valaki, valakik nem mondanak semmit, akkor azt is értékeljék. Az érdemeket és a hibákat illene helyükre tenni azoknak, akiknek ez a választott hivatásuk. A politológusokra gondolok.

Hacsak nem fonódik egybe a politológus és a politikus kategóriája. Amely kategóriáknak nem éppen hízelgő jelzője: a megélhetési.

Tősér István
Miskolc