Hetilap kereső

168 Óra írása

A mi országunk olyan, mint bármely fejlett, nyugat-európai ország. Parlamentáris demokrácia van, ahol az alkotmány és a törvények a meghatározóak. Látszólag. Mert ugyan a szocializmusból a demokráciába szinte egyik napról a másikra sikerült áttérnünk, sem az emberek, sem a rendszer nem változott alapvetően.

A politikai ellenzék a választott többséget azért nem tartja legitimnek, mert a közvélemény-kutatások szerint azok népszerűsége jelentősen csökkent. Ha ők lennének hatalmon, arra hivatkoznának, hogy a legitimitás addig tart, amíg a parlamenti többség biztosítható. A törvényeknek és az alkotmánynak kellene a jogot és a jogbiztonságot garantálnia. De hiába fogadtuk el a nemzetközi jogi normákat, alkottunk törvényeket, ha azokat az igazságszolgáltatás nem érvényesíti.

A közteherviseléssel mindenki egyetért, de adót nem akar fizetni. Mindenki csak kapni szeret, adni nem, márpedig így nincs miből kapni sem.

Politikai véleménye mindenkinek van, sőt ez meghatározóbb, mint más, fejlett országban. Ugyanakkor élni a választójoggal már kevesebben akarnak. Ma nálunk egy társasházi közgyűlésen sincs meg a minimális létszám.

A mezőgazdaságban sikerült távol tartani nemcsak a multikat, hanem a nagybefektetőket is. Hová jutottunk ezzel? A hetvenes években még Nyugat-Európából is hozzánk jöttek tanulmányozni a termelési rendszereinket. A szükségleteink többszörösét termeltük meg. Ma szinte mindent importálunk: fokhagymát Kínából, húst Dániából, Németországból és Spanyolországból, zöldséget és gyümölcsöt a világ minden országából. Büszkén és dalolva hagytuk ott a szovjet és kelet-európai piacainkat, hogy a helyünket a nyugati konkurencia azonnal elfoglalja.

A válság még jobban hangsúlyozza sebezhetőségünket. Egy exportorientált ország, amelynek nem meghatározó a saját piaca, hiába próbálja állami segítséggel megtartani a cégeit, ha azok a megtermelt árut nem tudják értékesíteni.

Hiába csökkentünk adót, járulékot, ha nincs megrendelés. Csak abban reménykedhetünk, hogy a túlélésig ki tudunk tartani!

De nem biztos, hogy mindannyian megérjük.

Havas Gábor
E-mail