Kedves wideki! Ez pont így van, nem tudok vitatkozni. Valóban mára már mindenki ellenállóvá vált. Országosan mennyien voltunk azt nem tudom, de a fővárosban szinte arcról ismertük egymást. Ha valaki másik körbe járt, akkor is tudtunk róla. De: én nem sodródtam. Tudatos választás volt. Nekem inkább csak kényelmetlenségeim és bosszúságaim voltak ebből, lévén hogy a kenyérkereső tevékenységemet (nagyképűen hivatásomat)ez nem befolyásolta. Voltak viszont olyan barátaim, akiket teljesen ellehetetlenítettek. Tegyük hozzá akkor, amikor fiatalok voltak és változásról még csak nem is álmodhattunk belátható időn belül. Engem nem az dühít, hogy hirtelen mennyien lettünk, inkább az, hogy azok között is akik valóban benne voltak, mennyien képzelik azt, hogy azzal amit csináltunk elősegítettük a rendszer befuccsolását. Egy túrót! Ez egy ember érdeme, a neve: Gorbacsov. De ez még hagyján lenne. Ámde amikor a fidesznyikek legjobbika (Orbán) azzal fényezi magát, hogy egyenesen az ő beszéde hatására vonultak ki az oroszok, hát az már valóban hányingerkeltő. Pláne ha tudjuk, hogy amikor ők színre léptek, akkor a puha diktatúra valóban már puha volt. Semmi hátrány nem érte őket, hacsak az nem, hogy Soros ösztöndíjjal tanulhattak Angliában. De hát lelkük rajta.

Kedves Klopédia!
Itt vidéken másként látszik a világ. Ide nem ért el az az értelmiségi, és hozzáteszem főleg fővárosi "konspirációs" kapcsolati rendszer, ami egyébként jelen volt mindig MO életében. Részint az állampárt kirekesztő, stílusa, részint az önként vállalt szerepek miatt. Ide nem jutott el a szamizdat, de más sem.
Azóta sem. A vidék már nem Magyarorszá!
Emlékeim szerint az általa(-d)felemlített tudatos belső ellenzék nem volt nagyobb 500 főnél. És ebben benne van az is, aki csak passzívan vett benne részt. Az aktív mag sokkal kissebb volt. Ahogy telt az idő, úgy az ezekkel szembeni pofonok is inkább jelképessé váltak. Nem vitatom el amit csináltál, ha "városi" vagyok, lehet magam is oda sodródom. De nem.
Azt inkább sajnálom, hogy a "demokrácia" kibontakozásával a létszám úgy szaporodott fel, hogy a második partizánszövetség is kitelt volna. Már nem tudom mi az igazság, mióta Pl Pozsgai elvtárs "beállt" a másik "oldalba" Ez a hányingert kelti bennem. Megmaradok a magam világában, és távolságot tartok a mocsoktól. Ami persze szubjektív, mert vegyes felvágott. Azt hiszem, hogy a verebek átültek más ágakra, amikor "nemlőttek" közéjük, és ugyanúgy zsivajoznak, szarnak a fejünkre mint régen. Én erkölcsi okokból szívesen közéjük lőttem volna. Sajnos elmaradt. Csak a hazugság és a múltfényezés, meg az amnézia örök.

Kedves wideki! Én abba a körbe tartoztam, akik az un. "jelképes pofonokat" kapták. Mondjuk mert megjelent egy tanulmányuk vagy aláírtak egy tiltakozó levelet, amelyik a SZER-nél landolt és ezért egyáltalán nem jelképesen kirugdalták az állásukból. Ezeket e leveleket tartalmukat tekintve magam is aláírtam volna, de az én nevemnek nem volt súlya, így fel sem kértek rá. A nevemnek annyiban volt jelentősége, hogy a nevem alatt végezhettek "néger munkát" azok, akik a megélhetésüktől meg lettek fosztva. (Kérdezőbiztosi, fordítói tevékenységek voltak zömmel.) Most ugye lehet azt mondani, hogy minek pofáztak és ha már mégis, akkor miért csodálkoztak? Abba a körbe tartoztam, amelyik támogatta a SZETA-t szerény anyagi képességeihez mérten. Abba a körbe tartoztam, akik megvették a Beszélőt, akik jártak a Repülőegyetemre, bár ugye ezért repültek az egyetemről, akiknek még a "piros" útlevelét is bevonták és "kékről" még legvadabb álmaikban sem reménykedhettek. Tehát azok a pofonok nem voltak ám annyira jelképesek. És ez nem ám az '5o-es évek, hanem a '7o-esek és a '8o-asok. Ezért írtam, hogy én másként emlékszem. Üdv.: klopédia

Kedves Klopédia!
Akármi lehet.
DE.
Én konfliktuskerülő, könyvek fölött szocializálódott ember vagyok.
Véleményemet, ami esetenként szélsőségesnek számítot, kultúráltan, módszeresen adtam elő, hogy embert ne sértsek.
A szakmai vita az nem arról szól, hogy alázok valakit.
Persze volt aki így gondolta, de az rohadjon meg. Inkább csak irigyeim voltak, nem ellenségeim. Ez sem mindig jó.
Aki a politikával szarozik, az valószínű, hogy egyszer beszaroztatik.
Nincs nálunk olyan politikai kultúra, és ki sem alakulhatott, hogy ott aljaskodás nélkül meg lehetne jelenni. Becsületes embernek.
De!
Tudom, hogy környezetemben volt akit pofán vágtak. Oka is "volt"
Ezeket az okokat én nem minősítem. Nem vagyok isten, hogy ítéljek, vagy ítéltessek!
DE!
Itt élnek közöttünk
A földet vesztett parasztok. Ők kaptak.
56-ban mindkét fél pofozkodott. Az MSZMP-sek jobban jöttek ki velőle.
56 után némely szabaságharcost szintén lepofoztak, majd 68-ban is volt valami, de ez csak kis nyom.
A 70-es évektől a pofonok jelképessé váltak.
A rendszerváltással sokan megint visszakapták amit adtak.
DE!
Míg a "paraszt a dolgozó" verekedésre koncentrált, addig sokan meggazdagodtak. És mindkét oldalon.
Szóval virtuálisan mindenki le lett pofozva. Elveszítette létének feltéteéeit.
Kedves Klopédia. Nem tudom melyik körbe tartozik(-ol)
Tudom, hogy társadalmi szinten mindem megtörténhet, és az ellenkezője is. De egyéni sorsokat nem lehet rávetíteni egy társadalomra.
Most megváltozott a pofonok természete.
Megjelent az Erkölcsi!!!
Ez fájdalmasabb, mert a test kibírja, de a lélek nehezen.
Amíg nem lesz valamilyen társadalmi béke, addig ez lesz!
Fájdalom!!!!
És lesznek pofozkodók!

Én meg valamiért arra emlékszem, hogy nagyon nem mondhattam el a sajátomat. Lehet azért mert véleményünk nagyon különbözött kedves wideki?

Nem emlékszem, hogy pirosba kellett volna öltöznöm, hogy nem mondhattam el a véleményem, bikacsökkel vertek volna engem, vagy bárkit a környezetből. Aki kapott, biztosan megérdemelte. Ez egy puha diktatúra volt. És most mi van? Utazhatsz, csak nincs miből.
Mindenkinek volt munkája, tudtuk ki kicsoda. legfeljebb nem dumáltunk feleslegesen. És most? Ahogy változik a politikai paletta, ugy lépnek be oda ahol új lojalitásukat fitogtatják. Ezernyi Pozsgaink van.
Felelőség helyett hablaty van, felelőség semmi. Ma ez lop, holnap az. Elékszem a politikai "elitek" harácsolására. Nemtörtént változás. Nem!
A demokrácia maszlag. Hazudnak. Akkor is kuss volt a ....-nek-nak most is.

Én nem a boldogságról beszéltem, hanem arról, hogy rossz érzés ha valaki helyettem akarja megmondani azt, hogy miről mit gondoljak. Magánéletemben lehetek akár boldog is vagy ha erre alkalmatlan vagyok akkor teljesen mindegy, hogy kádárizmus vagy orbánizmus. De nagyon megalázó ha elvárják tőlem a teljes azonosulást akár a vörös csillag, akár az árvalányhaj jegyében. Ez nem mentális hiba, hanem mentalitás kérdése.

Azért nagyon sajnálom azokat, akik nem voltak figyelemmel a geopolitikai adottságainkra, és légvárakat építgettek. Aki mentálisan alkalmas volt az alkalmazkodásra, az tudott akkor is boldog lenni!

Ja! Erre mondták, hogy gulyásszocializmus, meg a legvidámabb barakk. De a barakk az barakk. Van aki szereti, van aki nem.

Konyveket lehetne irni errol a bizonyos idezojelrol-bizom benne,hogy elobb-utobb irnak is majd.En a magam reszerol csak annyit tennek hozza,hogy 90-ig a csalad minden evben el tudott menni nyaralni-volt olyan ev,hogy ketszer is-90 utan pedig nem.Mindezt ugy,hogy a szuleim nem voltak sem part-tagok sem szakszervezeti bizalmik vagy hasonlok.

Azok közé tartozom akik előszeretettel használják az idézőjelet. Ennek ugyanis kettős jelentése lehet. Egyrészt valakitől idéznek, másrészt az idézőjellel valami ellen tiltakozunk. Értem a levélíró indulatát, sőt azt hiszem egyet is értünk. Az emberek azonban nem csak dúrva kifejezésekkel, de iróniával is főlébe kerekedhetnek a másiknak. Nem szabad szégyelnünk, hogy abban a korban éltünk, és tettük a dolgunkat. Vannak olyanok (sokan) mint Ön, aki nem tagadja meg a múltját, és vannak(egyre többen), akik valamiféle amnéziába menekülnek. Például most láttam Pozsgait az Orbán évértékelőn. Hát bizony Ö erősen amnéziás.

Hát azért én ezt a "boldogot" alapvetően másként éltem meg. Pedig az én családomtól igazán nem lehetett elvenni semmit anno, még egy árva tyúkocskát sem. Identitásom miatt sem sírtam vissza soha a 2 háború közötti korszakot. De: nagyon nehezen viseltem el a nagy kusst, a bezártságot, a gondolatrendőrséget stb. Igaz volt egy nagy hozadéka, nevezetesen az, hogy tökélyre fejlesztettük a sorok közötti olvasás művészetét. És ez most (is) nagyon jól jön.

És vesztesei a rendszerváltásnak mindazok, akik végigreménykedték a negyven évet, hátha egyszer megint verhetik bikacsökkel a parasztot, most meg lassan húsz éve ugyanerre várnak...

Igen! vesztes
1 a parasztság, mert elveszítette élete alapját
2 a munkások, mert szétverték az ipart
3 az alacsony iskolázottságuak, mert elfelejtettek nekik munkáról gondoskodni
4 a konzervipar, mert szétverték a beszállítókat, (TSZ) és
5 az egész ország, mert eltünt a keleti piac,
és kilóra megvettek minket, mint piacot a "gazdagok"
6 a lakástalanok, mert eltüntek a munkásszállások

Folytassam?