Kedves Főszerkesztő Úr!
Ön naiv vagy idealista?! Most jobb? – teszi fel a kérdést. Dehogyis! Csak azt nem értem, miért, min csodálkozik. Ami ebben az országban rendszerváltoztatás címen – most kizárólag a sajtó területére koncentrálva – történt, nemhogy meglepő, egyenesen törvényszerű a végkifejletet illetően. (Amennyiben ez már a vég.)
Az a szánalmas kríziskommunikáció és cselekvésprogram, amit a kormány folytat, vagy az ellenzéki lózunggyűjtemény és ígérethalmaz miért kap(hat) helyet moderálatlanul a sajtóban? Vagy már az újságírók is elvesztették józan ítélőképességüket? Ekkora lenne az egzisztenciális félelem?
Ez nem sajtó- és szólásszabadság! A sajtónak nem hiszterizálni kell(ene) a közvéleményt, hanem „segíteni” a tartalombefogadásban. Ehhez viszont előbb az erre hivatottaknak fel kell nőniük feladatukhoz. Ideológiák mentén persze ez sem lehetséges, csakis szakmai alapon!
Kedves Mester Úr, miközben Ön felveszi a „beteg” anamnézisét, indokolatlanul sok időt tölt a kórtörténet részleteivel. Vegye már észre, hogy nem heveny, hanem krónikus pácienssel van dolga! Írja fel szokásos gyógyszerét, és engedje útjára! Figyelje meg, ha érzi, hogy nem foglalkoznak vele, önmagától „meggyógyul”. Ön érdemtelenül sok időt pazarol a „szimulánsokra”, és ők ezt élvezik. Az akut esetekkel foglalkozzon többet! Róluk ugyanis kevesebb szó esik.
És ha nem veszi rossz néven: ezúttal téved. Hibásan diagnosztizál. Köteles(ségszerű) jóindulata megtéveszti. Az új „erő” nem valaki(k)nek a kreálmánya, hanem valaminek. Ez pedig nem más, mint a magyar sajtó egésze! A média „elgyengülése”, a szenzációhajhászás, a hírverseny, a politikai „reklám” konstruálta ezt a hektikus társadalmi állapotot.
Főszerkesztő Úr, most jobb ez így?! Csak reménykedem: nem ez jelenti a „baráti jobbot”...
Tisztelettel:
Nagy Zoltán
médiakutató
Debrecen
HozzászólásokÖsszesen: 3 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
A "rosszabbodik"-ot két b-vel. Még szerencse, hogy nem vagyok újságíró!
A "mellett"-et két t-vel kell írni!
A cikk remekül látja a médiumok - különösen az írott sajtó - jelenlegi helyzetét. Az újságírás színvonala elképesztően alacsony. Időnként olyan helyesírási hibákkal nyomtatnak ki cikkeket, hogy azért már az általános iskolában is egyes jár. No persze ez csak a forma, a helyesírást meg lehet(ne) tanulni. Nagyobb baj a fogalmazási kézség, az irodalmi műveltség, a kreatív alkotói képesség hiánya. Leírni sem szabadna, hogy ezeknek az újságíróknak kik voltak az elődeik (Kosztolányi, Karinthy, Ady, Móricz, Babics, Ignotus stb...). Túl sok az újság, így rendkívüli módon felhígult az újságíró társadalom, ma már bárki lehet újságíró, ha megfelelő ismeretsége van. És ő akkor már terjeszti az ostobaságokat. Valóban nagy hiba az is, hogy az immár 20 éve működő rendszer (amit fentebb vázoltam) már teljesen elbutította az olvasó közönséget, tehát az olvasók - tisztelet a kivételnek - ma már nem is olvasnak fajsúlyosabb, tartalmasabb cikkeket, csak azokat, amelyeket gyorsan át lehet futni, jól letaglóz, műszenzációt tartalmaz, jókat lehet csámcsogni, majd öt perc múlva a feledésbe zuhan.
Szerintem a helyzet minden tekintetben tragikus. A politikával foglalkozó újságírók szinte kivétel nélkül elkötelezettek valamelyik oldal mellet, így nem is várható független értékelés, elfogulatlan vélemény. Ez óriási baj, mert még az a néhány ember, aki szeretne tisztán látni, még azok sem tudják az egymásnak homlokegyenest ellentmondó cikkekből kihámozni a valóságot. Fogalmam sincs, mi lesz a folytatás. Félek, hogy hosszú ideig csak rosszabodik a helyzet.