Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Polyák Gábornak igaza van: a médiaszabályozás tervezete szétfeszíti az alkotmányos demokrácia kereteit. (168 Óra, 2010. június 24.) A sajtót kiskorúsító törekvések példátlanok, de beleillenek a hatalmi ágak szétszálazást nem tűrő, centralizálási akaratba.
Az elképzelések ismeretében nem lehet kétséges: a közmédiumok egyszemélyi (miniszterelnöki) döntés alapján kinevezett vezetői alárendelik a szakmaiságot a pártérdekeknek.

Egyébként is, ha a nemzet többsége önmagától is, minden külső nyomás nélkül egyetlen ideológia mellé áll, miért kell mégis karanténba zárni a médiát? Polyák Gábor a jelentős közéleti eseményekről szóló kötelező sajtóbeszámolók kapcsán azt kérdezi: mi számít jelentősnek?

Csak remélhető, hogy a Kádár-korszak kézi vezérléses, sajtót irányító beavatkozása – az állampárt legfelső grémiumának (MSZMP KB) az akkori Agitációs és Propaganda Osztályán (APO) keresztül – nem reinkarnálódik.

Nyugtalansággal tölt el az öncenzúra felemlegetése, ahonnan egyetlen lépés az önkorlátozás, a sorok közötti olvasás újratanulása.

A plurális média kritikai megnyilvánulásának elfojtása a nyilvánosság ellenében hat, és frusztrálja a társadalmat. A világnézeti szabadsághoz szokott közösségek előbb-utóbb felülemelkednek az „összetartási” szándékon.

Emlékezzünk az Antall–Boross-kormányt agresszív módon kiszolgáló Híradó és A hét című, Pálfy G. István és Stefka István dirigálta MTV-s produkciókra 1994 tavaszán. Akaratlanul is segítették az MSZP–SZDSZ-koalíció megalakulását.

A fagylalt könnyen visszanyalhat.

Nagy Zoltán
Debrecen