Hetilap kereső

H. L. írása

Fórumozók, bloggerek, SMS-ezők! Eljött a Ti időtök. Büntetlenül űzhettek gúnyt édes anyanyelvünkből. Következmények nélkül terjeszthetitek a nyelvi idiotizmust. Irodalmi pályázati köntösbe öltöztetve próbálkozhattok pongyola stílusotokkal. Sőt, még hivatkozhattok Örkényre, Karinthyra és Mándyra mint a „cetlikultúra” meghonosítóira.

Csakhogy a neves elődök gondolatfoszlányainak „megfejtéséhez” aligha kellett szótár, nem úgy, mint újkori követőikhez, akik SMS-ben (Short Message Service), azaz rövidüzenet-szolgáltatásban adják partnerük tudtára „veretes” mondanivalójukat. Az SMS-poéták versben írnak, és elképesztő módon „helytakarékosak”. (5/c=ötperc, 2séges=kétséges, 1általán=egyáltalán, Lhúz=elhúz, GPn=gépén stb.)

Ma, amikor okkal-joggal aggodalmaskodunk a határon kívül élő magyar ajkúak anyanyelvápolásáért, nemzeti identitásuk megőrzéséért, annak a Balassi Intézetnek a közreműködésével romboljuk a magyar kultúra egyik ékkövét, a nyelviségünket, amely saját magának szabta feladatául az e fölötti őrködést. Mindehhez pedig még olyan, általam is nagyra becsült szaktekintélyeket is sikerül(t) megnyerni, akik nevüket adják/adták a torzszülemények éltetéséhez.

Kimondom: a digitalizáció – benne a mobilfónia – az emberiség szellemi vesztét jelenti!

Az anyanyelvi értékvesztéssel járó próbálkozásoknak még a kísérletek szintjén sem adok teret. Illyés Gyula mondja: „Ahol nem vigyáznak a kifejezés tisztaságára, ott maga a gondolat piszkosodik el.”

Megítélésem szerint a mobilfónia terjedése út a teljes elbutuláshoz! (Vitathatatlan előnyei mellett kommunikációs űrt teremt a társadalomban.)

A modern társadalom hajlamos mindent egy mesterségesen felpörgetett élettempónak alárendelni. Pedig nem kellene, hogy „félszavakból” is értsük egymást. Lenne (lehetne!) időnk végigmondani a mondatot.

Nagy Zoltán
Debrecen